2019. november 15., péntek

Vlagyimir Szutyejev - Vidám mesék

A moly.hu-n lévő tartalom:

Szerencsés egybeesés, ha a grafikus író is egyben, és egyik kezével ír, a másikkal rajzol. Egy Szutyejev esetében majdnem szó szerint így van. „Amikor kigondolom a meséket, mindig a jobb kezemben tartom a tollat, a balban pedig a ceruzát vagy az ecsetet. Ez így nagyon kényelmes: a jobb kéz írja a mesét, ezalatt a bal vidám képeket rajzol.” Szutyejev kedves, rövid, vidám és tanulságos meséi, mulatságos figurái közkedveltek a gyerekek körében.


Olvasás után:

Gyerekkoromban is megvolt már ez a könyv, édesapám példányát kaptam meg, és emlékszem, hogy sokat forgattam. Főleg, mikor már olvasni is tudtam, mert sok olyan mese van benne, ami nagyon kevés szöveggel, annál több képpel készült, és annyira ötletesek, hogy ettől még nagyon is élvezhetőek, és teljesek. 
Felnőttkoromra megfeledkeztem erről a könyvecskéről, meg hát később már komolyabb olvasmányaim voltak, amik jobban érdekeltek, és kicsit mindenre gyanús szemmel néztem, ami a régi orosz / szovjet időkből maradt ránk. Viszont valahogy a gyerekeim kezébe került: ők most 4 és 2 évesek, és teljesen a varázsa alá kerültek, főle a Három kiscica és a Kispipi és Kisréce című meséknek, de a kakasszínezés, a gomba, és az okoska botocska is nagy kedvenc lett. 
Az én példányom nem bírta sokáig, hiába ragasztgattam, darabjaira hullott, ezért megvettem egy új példányt. Meg is állapodtunk a gyerekekkel, hogy minden este elolvasunk egy mesét belőle. Olvasás közben magam is meglepődtem, mennyire élvezetesek ezek a mesék, nagyon ötletesek, csak nagy életigazságokat közvetítenek, és mindig kiderül, hogy a kompromisszum a legjobb megoldás egy vitában. Külön szeretjük, hogy állatokkal dolgozik, mert azok mostanában nagy kedvencek itthon, főleg a kisfiam rajongása miatt (ő a 2 éves). 
Ennek a mesegyűjteménynek az újbóli beszerzése egy nagy visszatalálás volt nekem az igazi állatos (tan)mesékhez, örülök, hogy a gyerekeim rábukkantak. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése