Az öt
hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a
szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja
akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Mielőtt
azonban minden arra érdemes, nemes jellem szerelmére találna, meg kell járnia
az önmaga és a másik valódi arcának megismeréséhez vezető rögös utat. Egyhangú
hétköznapok és ritka ünnepek, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és
féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy eldönti, mindenki eszén
túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát.
Jane Austen utánozhatatlan ironikus humora és a 19.
századi Anglia tarka korrajza teszi páratlanul szórakoztatóvá az írónő
legismertebb romantikus regényét. Aki látta a remek BBC-sorozatot vagy a
legújabb mozifeldolgozást, az sem fog csalódni a már megkedvelt szereplők
kalandjainak olvasásakor.
Hallgatás után:
Képletesen szólva már hónapok óta ülök efölött a bejegyzés fölött,
és egyszerűen nem találom a szavakat, mit is írhatnék erről a könyvről.
Egyrészt azért sem, mert annyira tetszett, hogy bármilyen magasztalást túl
hétköznapi szófordulatnak éreznék róla, másrészt azért sem, mert mi mást
mondhatnék még erről, mint amit más már nem mondott előttem?
Annyi biztos, hogy ez a regény nem véletlenül került be a
klasszikusok közé, Austen fantasztikus! A szereplők elejtett egy-egy
megjegyzésében benne van egy egész szituáció leírása, megragadása, a szereplő
attitűdje, hátsó gondolatai. Nyilván, ez a fordítót is nagyban elismeri, mert
sikerült a szinonimák közül a legtökéletesebbet megtalálnia ezekbe a
mondatokba.
Néhol azért erőltetett volt a történetvezetés, ugyanis ha egyre
többször hallottam Darcy nevét Lizzy gondolataiban, akkor biztos voltam benne,
hogy a következő jelenetben váratlanul felbukkan, ezzel is újabb fordulatot
adva a történetnek. Viszont ha nagyon naivul, rajongva olvasnám/hallgatnám,
akkor ez fel sem tűnne.
A regény hangoskönyv voltáról nem sok mindent tudok mondani,
hiszen a MEK OSZK-félét hallgattam, ami nem más, mint száraz felolvasás, és
erről már korábban is sokat írtam. Viszont Austen érdemeit dicséri az, hogy ez
még így is fergeteges volt, alig vártam, hogy hallgathassam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése