2019. február 11., hétfő

Péterfy-Novák Éva - A rózsaszín ruha

A moly.hu-n lévő tartalom:

Az Egyasszony szerzőjének legújabb tárcanovellái a körülöttünk lévő világról szólnak: nőkről és férfiakról, anyákról és lányaikról, feleségekről és férjekről, gyerekekről és felnőttekről, Nagykörúton innen és túl. Péterfy-Novák Éva éles szemmel fedezi fel a repedéseket a kirakatüvegen, és szókimondóan, ám humorral és empátiával tárja azokat olvasói elé.



Olvasás után:

Sokáig azt hittem, hogy Tóth Krisztina nálam a csúcs, hiszen az ő novellái nagyon nagy hatással voltak rám, sőt vannak folyamatosan, pedig nem olvasgatom nap mint nap őket. Azt is hittem, hogy hiába próbálkozik itt majd más a nyomdokaiba lépni, nálam ugyanazt a rajongást nem fogja elérni. Hát tévedtem. Péterfy-Novák Évának sikerült. 
Ha már az összehasonlításnál tartunk, akkor annyi különbséget muszáj megjegyeznem, hogy Péterfy-Novák csak női elbeszélőkkel dolgozik (Tóth Krisztina nem), ami miatt azt gondolhatnánk, hogy ez nőknek szóló kötet, de olvasás után elmondhatom, hogy nem így van. Sőt, nagyon is ajánlom férfiaknak. Méghozzá azért, mert rengeteg olyan 'női problémáról' ír, ami még ma is tabu, vagy csak simán nagyon nehéz beszélni róla. Ezért ha kedves olvasóm, olyan férfiolvasó vagy, akit érdekel a női lélek, a nők működése, akkor mindenképpen olvasd el ezt a kötetet!
Nőként olvasni egyébként hatalmas élmény, minden novella végén egy-egy kisebb-nagyobb katarzissal. Volt olyan, ami után nem is tudtam tovább olvasni, mert ülepednie kellett, vagy éppen megnyugodnom. Akadt olyan is, amit be sem fejeztem, mert a történet folyásából kiderült, hogy olyan tragikus lezárása lesz, amit nem könnyen dolgoznék fel. Péterfy-Novák Éva kemény nő. Nyilván nem csak olvassa, hanem meg is írja ezeket, formálja, ízlelgeti, és még mondanivalóval is ellátja. 
Amin nagyon meglepődtem, hogy sok novellája szól a családjáról, barátairól. Nyilván azt nem fogjuk megtudni, hogy ezek valós történetek-e, esetleg kissé átírtak, de manapság ritka dolog, hogy egy író így enged betekintést a magánéletébe. Bár tény, hogy az Egyasszony után már nem sok takargatnivalója van. Itt jegyezném meg, hogy ezt elolvasni biztosan nem vagyok képes, mert még a fülszöveget is végigbőgöm. Ez van. De remélem, hogy lesz még további könyv az írónőtől, kevésbé drasztikus témával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése