2018. november 3., szombat

Jane Austen - Büszkeség és balítélet

A moly.hu-n lévő tartalom:

Az öt hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Mielőtt azonban minden arra érdemes, nemes jellem szerelmére találna, meg kell járnia az önmaga és a másik valódi arcának megismeréséhez vezető rögös utat. Egyhangú hétköznapok és ritka ünnepek, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy eldönti, mindenki eszén túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát.
Jane Austen utánozhatatlan ironikus humora és a 19. századi Anglia tarka korrajza teszi páratlanul szórakoztatóvá az írónő legismertebb romantikus regényét. Aki látta a remek BBC-sorozatot vagy a legújabb mozifeldolgozást, az sem fog csalódni a már megkedvelt szereplők kalandjainak olvasásakor.

Hallgatás után:


Képletesen szólva már hónapok óta ülök efölött a bejegyzés fölött, és egyszerűen nem találom a szavakat, mit is írhatnék erről a könyvről. Egyrészt azért sem, mert annyira tetszett, hogy bármilyen magasztalást túl hétköznapi szófordulatnak éreznék róla, másrészt azért sem, mert mi mást mondhatnék még erről, mint amit más már nem mondott előttem? 
Annyi biztos, hogy ez a regény nem véletlenül került be a klasszikusok közé, Austen fantasztikus! A szereplők elejtett egy-egy megjegyzésében benne van egy egész szituáció leírása, megragadása, a szereplő attitűdje, hátsó gondolatai. Nyilván, ez a fordítót is nagyban elismeri, mert sikerült a szinonimák közül a legtökéletesebbet megtalálnia ezekbe a mondatokba. 
Néhol azért erőltetett volt a történetvezetés, ugyanis ha egyre többször hallottam Darcy nevét Lizzy gondolataiban, akkor biztos voltam benne, hogy a következő jelenetben váratlanul felbukkan, ezzel is újabb fordulatot adva a történetnek. Viszont ha nagyon naivul, rajongva olvasnám/hallgatnám, akkor ez fel sem tűnne. 

A regény hangoskönyv voltáról nem sok mindent tudok mondani, hiszen a MEK OSZK-félét hallgattam, ami nem más, mint száraz felolvasás, és erről már korábban is sokat írtam. Viszont Austen érdemeit dicséri az, hogy ez még így is fergeteges volt, alig vártam, hogy hallgathassam. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése