2018. augusztus 29., szerda

Szerb Antal - Utas és holdvilág

A moly.hu-n lévő tartalom:

Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.


Olvasás után: 

Nem vagyok nagy Szerb Antal ismerő, eddigi kapcsolatom vele csak ez a könyv, de meg kell mondanom, egyáltalán nem ilyennek képzeltem. Ez a könyv nagyon fiatalos, gördülékeny, de mégis gáláns, nem is tudom, hogy sikerült ezeket mind egyszerre belesűrítenie, de nagyon jól tette, mert nagyon jól sikerült. 
Mihály nekem a regény végéig egy nagy kérdőjel volt, mivel ő sem igazán tudta, hogy mit is akar, így én sem, bizonytalan volt minden cselekedete, mondata. A kedvenc szereplőm Erzsi lett. Butácska eltartott feleségnek van beállítva, Mihály annak tartja, de ez nem fedi a teljes valóságot, szerintem Erzsi nagyon izgalmas karakter lett. Nagyon szorítottam nekik, hogy sikerüljön rendbe hozni az elrontottakat, mert az egy szép lezárása lett volna a könyvnek, de persze ez a sztori nem erről szól. Pont hogy arról szól, hogy nem lehet lezárni dolgokat, hiába öregszünk, sosem növünk fel igazán - vagy legalább is nem mindenki.
A történet elbeszélő részei, mármint amikor Mihály mesél Ulpiusékról, nagyon untatott. Mivel Mihály megismerése ezen részletek megismerésével történik, ezért ez a könyv elején található, amivel majdnem elérte, hogy letegyem, és ne akarjam a folytatást. Engem nem érdekelt sem Éva, sem Tamás, legalább is nem ilyen részletességgel, mint ahogyan leírja. Jól tettem, hogy kitartottam, mert Mihály megszökése, barangolása, 'kalandjai' nagyon érdekesek, sokszor varázslatosak voltak.
Nem szoktak ilyen érzéseim lenni, de ez tipikusan az a könyv, amit muszáj lesz majd újraolvasnom, jár neki.  

2 megjegyzés:

  1. Én nagyon bírtam pedig az Ulpiusos részeket, és enélkül nem is lett volna érdekes a könyv végi történet Éva részéről ugye. Nekem az ifjúkori dolgok is tetszettek, bár elég hányaveti életet éltek, de mégis érdekes korrajz volt. Erzsi tényleg nem buta, de nekem nem is a karakterek, hanem inkább a könyv olasz hangualta tetszett. annyira körbejárnám én is ezeket a városokat, falukat, sőt még a kolostorba (vagy hol élt a régi barátja) is ellátogatnék. Tök érdekes lehet, hogy ez vajon valós, vagy csak "kitaláció". Én is szeretnék majd a könyvről írni, csak eddig annyira lusta voltam :) Pedig jó élmény volt, pedig az elején azt hittem nem fog bejönni, aztán mégis magával ragadott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Éváék leírása tényleg kellett az egészhez, de engem mégis untatott. :/ Az olaszországi kirándulással egyet értek, ahogy leírta, nagyon mesebeli tájak lehettek. :)

      Törlés