2018. január 5., péntek

Agatha Christie - Gyilkosság az Orient Expresszen

A moly.hu-n lévő tartalom:

Néhány ​óra múlva felébredt, vagyis inkább felriadt. 
Tudta, hogy mi ébresztette fel: egy hangos nyögés, szinte kiáltás, valahonnan egészen közelről. És a következő pillanatban harsányan megszólalt egy csengő. 
Poirot felült, és meggyújtotta a lámpát. Most vette észre, hogy a vonat áll. Valószínűleg egy állomás. 
A kiáltás megijesztette. Emlékezett rá, hogy a szomszéd fülke Ratchetté. Felkelt, és kinyitotta az ajtót, éppen akkor, amikor a kalauz végigsietett a folyosón, és bekopogott Ratchett ajtaján. Poirot résnyire nyitva hagyta az ajtót, és figyelt. A kalauz még egyszer kopogtatott. Megszólalt egy csengő, és egy távoli fülke ajtaja fölött kigyulladt egy lámpa. A kalauz hátrapillantott. Ebben a másodpercben megszólalt egy hang a szomszéd fülkében franciául: 
Semmi baj. Tévedtem. 
Rendben van, monsieur. 
A kalauz elsietett, és bekopogott azon az ajtón, amely fölött égett a lámpa. 
Poirot megkönnyebbült szívvel visszabújt az ágyba, és eloltotta a villanyt. De előbb még megnézte az óráját. Nulla óra harminchét perc volt.


Hallgatás után: 


Nem vagyok nagy Agatha Christie-szakértő, eddig ez a harmadik mű, amit tőle ismerek, ráadásul az első kettő Miss Marple-sztori volt. Vagyis Poirotval is most ismerkedtem meg (nekem eddig a filmek is kimaradtak). Ő tipikusan az a főszereplő, akit pont azért szeretünk, mert olyan elviselhetetlen - de az ilyen karakterek legalább növelik az emberek empátiáját, szóval nagyon hasznosak. Mondjuk néha már emberfeletti képességei vannak, legalább is én ennek a kriminek a megoldására rá nem jöttem volna. A vége felé már volt tippem, de az nem ez volt. 
Kíváncsi voltam arra is, hogy miért vált ez a regény kiemelkedővé a Christie-művek közül. Talán a befejezés meglepősége miatt, pontosan nem tudom, de én is sokkal jobban élveztem ezt, mint az előző kettőt, amikről korábban nem is hallottam, csak azért olvastam őket, mert azokhoz jutottam hozzá. 
Beletelt egy évbe, mire ennek a hangoskönyvnek a végére értem (mindenféle egyéb halaszthatatlan feladat állt utamban), és egy-egy nagyobb szünet alatt néha már le is mondtam róla, hogy befejezzem, mert féltem, hogy nem fogok emlékezni azokra a részletekre, amik megoldják ezt a bűntényt, de nem így lett. Poirot annyiszor összegzi a hallottakat a társainak, annyiszor emlékezteti őket a részletekre, hogy emiatt teljesen képben voltam a végére. Mintha Christie számított volna rá, hogy nem mindenki olvassa el egy ültében a könyveit. :) 
Balázs Péter előadásában hallgattam, és hát fantasztikus előadás volt. A női karaktereket annyira nem, de a férfiakat meglehetősen árnyalta különböző hangszínekkel, amitől nagyon érdekes lett az előadása. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése