2017. december 26., kedd

Jessica Brockmole - Levelek Skye szigetéről

A moly.hu-n lévő tartalom:

1940. ​június 17. 
Ó, Margaret! 
…Neked nincsenek titkaid előttem, de én mindig elzárva tartottam előled életem egy részét. Azt a részét, amely kaparni kezdte a falat, amikor ez az újabb háború elkezdődött,azt a részét, amely üvöltve akar kitörni most, azon a napon, amikor elrohantál tőlem, hogy találkozz a te katonáddal. 
El kellett volna mondanom neked, meg kellett volna tanítanom neked, hogyan acélozd meg a szívedet. Meg kellett volna tanítanom neked, hogy egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket. Bárcsak tudtad volna! 
Anya 

Elspeth mindig azt mondta a lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon Elspeth eltűnik. 
Egyedül maradva a levelekkel, Margaret megismer egy olyan anyát, akit soha nem ismert: egy költőnőt, aki Skye szigetén élt, és aki 1912-ben válaszolt egy Illinois-ban élő fiatal amerikai rajongója levelére. 
Szemérmeskedés nélkül, Elspeth és Davey őszintén megosztották egymással álmaikat, félelmeiket – minden olyasmit, amit senki mással. Mert anélkül, hogy valaha is találkoztak volna, kiválóan ismerték egymást. 
Az óceán két különböző partján, békeidőben és háborúban, de leginkább papíron és tintán keresztül megélve az eseményeket a Levelek Skye szigetéről egy levél mindent megváltoztató erejéről szól – a levéléről, melyet soha nem kellett volna elküldeni, a levéléről, mely soha nem kerül elküldésre, és a levéléről, melyet örökre megőriz a címzettje.


Olvasás után: 

Nagyon női, nagyon romantikus, de letehetetlen. Egyrészt mindig jó történelmi szerelmi sztorikról olvasni, azoknak mindig olyan különleges bájuk van, másrészt ha ez ráadásul levélregényként van tálalva, az plusz egy pont. Ez a mód pedig még azt is lehetővé teszi az írónak, hogy megfelelőképpen késleltesse a történetet, hiszen a posta nem jár gyorsan, vagy éppenséggel pontosan, ami viszont elég nagy feszültségkeltést jelent, ettől lesz ez olyan letehetetlen. Nagyon kevés logikai bakit leszámítva ez egy nagyon frappánsan megírt történet, minden kis információt szépen lassan adagol, pláne ha valamit csak a szereplők is jóval később akarnak elmondani, szépen bontakozik ki a cselekmény. 
A történet iránti rajongásomat amúgy tetézi, hogy a főhőssel nem tudtam azonosulni, hiszen ő annyira különc karakter, és ennek ellenére teljesen odavoltam a történetükért. Inkább maga a szituáció, amibe keveredtek, olyan csalogató, izgalmas. A főhőst egyébként két különböző időpillanatban is megismerhetjük: a 'jelenben', vagyis a második világháború idején, valamint a 'múltban', vagyis az első világháború idején. Érdekes, de olyan, mintha ez a két főhős nem is ugyanazon személyiség lenne, ami persze szándékos az írónő részéről, de ezzel is fenntartja a kíváncsiságunkat, hogy vajon mi történhetett vele, amiért ennyire megváltozott. 
A főhős lányát én csak második főhősnek hívom most, mert a második világháború idején írott leveleknél ő mozgatja a szálakat: ő ír leveleket a rokonságnak, barátoknak, illetve az ezekre kapott válaszokat olvashatjuk. Na, ezzel a karakterrel már tudtam azonosulni, nagyon élveztem az édesanyja múltja utáni kutakodását, valamint a kalandjait Skye szigetén. Nem mellesleg az ő történetét is megismerhetjük, ami szerintem csak gazdagítja a történetet. 
Két aprócska negatívumot tudok csak felhozni: 1) a folyamatos szerelmi vallomások nagyon sziruposak, nekem túl csöpögősek lettek, de ez nyilván ízlés kérdése. 2) A befejezéstől kicsit többet vártam, ahogy barátnőm megjegyezte, összecsapott lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése