2017. december 29., péntek

Bartos Erika - Mese az elveszett nyusziról

A moly.hu-n lévő tartalom:

Bogyó, Babóca és barátaik léghajózni indulnak. De Babóca kedvenc lila nyuszija kipottyan a léghajóból! Hiába keresi az egész erdő a nyuszit égen, földön, víz alatt, sehol sem találják. Babóca szomorúan tér lefeküdni. Még szerencse, hogy Bogyó nem hagyja annyiban a dolgot, és kifundálja a megoldást. Hogy mi az, kiderül Bartos Erika új, különleges bábkönyvéből. Ebben a kötetben ugyanis a jól ismert szereplők nem csak rajzként jelennek meg, hanem bábként kelnek életre: minden szereplőt, minden helyszínt, minden kis házikót, apró törülközőt és szakácskönyvet elkészített az írónő, hogy megalkossa Bogyó és Babóca világát. Az apró részletekben elmerülhetnek a gyerekek, és a könyv mellékletében elolvashatjuk azt is, hogy miképp készült ez a különleges könyv. Hátha kedvet kapunk mi is az alkotáshoz!


Olvasás után:

Adél nemrég múlott két éves, és ezzel egy időben elkezdett érdeklődni a mesenézés iránt. Most már figyel a történetre, tanul belőle, együtt sír vagy nevet a szereplőkkel. Ehhez az új tevékenységhez persze keresve se találnék jobb mesét, mint a Bogyó és Babóca. Természetesen az internetes videók nézésével kezdtük, de ez semmit nem vont el annak varázsából, hogy könyvben is elolvashatjuk, sőt Adél képes akár fél órán keresztül is ezeket olvasni, ami nála extra hosszú idő, amit egy helyben, egy adott tevékenységre fordít. Szóval jó nagy B&B rajongók lettünk. 
Ez a könyv már az ötödik volt a sorban, amit Adél innen-onnan megkapott, de úgy éreztem, ez inkább felnőtteknek szól, mint gyerekeknek. Pontosabban a történet továbbra is ugyanolyan cuki, mint eddig, csak hosszabb. Féltem is tőle, hogy Adél majd elunja, de nem, a könyv végén is ugyanannyira koncentrált, mint az elején. Felnőttként viszont engem a képek varázsoltak el! Ezek a kis bábocskák a házikóikkal, arcmimikáikkal, ételeikkel, bútoraikkal annyira csodálatosak, hogy arra nincsenek is szavak, pedig alapvetően nem rajongok a hobbivarrós dolgokért. A tájak ugyanolyan részletgazdagok, mintha rajzolva lennének, és minden ugyanolyan cuki rajta, ami iszonyatos nagy munka lehetett, minden elismerésem. 
A könyv végén van egy füzetke, amiben a szerző leírja, hogy hogy is készült ez a könyv, és az alapján még szimpatikusabb lett, mint eddig volt. Az is kiderült számomra, hogy eredeti foglalkozása alapján építészmérnök, így a makettezés iránti szenvedélye is segítette ennek a könyvnek az elkészülését - annyira jó, amikor tudományágak így segítik egymást! Jó, tudom, hogy a mesekönyvkészítés nem tudományág, de lehetne. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése