2017. november 28., kedd

Milbacher Róbert - Szűz Mária jegyese

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Egy falu valahol Magyarországon, valamikor a közelmúltban vagy a lassított jelenben. Egy hely, ahol minden megtörténik, ami emberrel megtörténhet. Egy kockás füzet, amibe a különc Bizdó Józsika állandóan jegyzetel; azt is, amit lát maga körül, de még inkább azt, amit hall. A történetekben a mendemondák, a pletykák, a tabuk és a hiedelmek működésükben mutatják meg a trauma, az amnézia és a közösségi emlékezet összekapcsolódásait. Elbeszélői nyelve rétegzett: eleven, lendületes és ironikus. A Szűz Mária jegyese ötletesen gondolja újra a novellaciklus műfaji lehetőségeit és kereteit. Ebben a könyvben az otthonos és az otthontalan, az ismerős és az idegen nem ellentétei, hanem inkább következményei egymásnak. Mert mindenkinek jár egy külön bejáratú Macondo.


Olvasás után:

Egy falu valahol Magyarországon... Valójában akár az én falum is lehetne, nagyon otthonosan éreztem magam olvasás közben. Lehet, hogy univerzális leírása ez a magyar (dunántúli) falvaknak, de az a helyzet, hogy a történetei engem nem nagyon botránkoztattak meg - mellesleg ez semmit sem von le az élvezhetőségből, hiszen az ilyen történetek dobják fel a napjaimat nap mint nap. Na, de nem akarok nagyon felvágni a falusi mivoltommal, mert ez nagyon sokszor inkább hátrány, de a lényeg, hogy most egy kicsit felértékelődik ez az életforma, talán ezáltal a könyv által. 
Sajnos a könyvet nem sikerült egy ültömben elolvasni, mondhatni sok ültömben sem, ugyanis többször félbe kellett hagynom ilyen-olyan okokból, így majdnem egy évig olvastam. Emiatt komplex egészként nem tudok ránézni, vagy csak nagyon felületesen. Így például nem sikerült rájönnöm, ki is az elbeszélő, bár állítólag rá lehet. Érdekes amúgy, hogy az író ezzel játszik, hogy nem árulja el, még sosem olvastam ilyet, nagyon jó ötlet! 
Sokféle (falusi) embert megismerhettünk, de érdekes, hogy a jellemek a pletykák előrehaladtával bontakoznak ki. Ha egy szereplő minél több pletykába (botrányba) bonyolódott bele, annál pontosabb képet kapunk a személyiségéről. Arról pedig már nem is teszek említést, mert talán magától értetődő, hogy ezek a pletykák mennyire viccesek, sok helyen hangosan felnevet az ember lánya olvasás közben. 
Arra mindenkit fel kell készíteni, hogy ez a könyv a falusi emberek nyelvén íródott (mégis tökéletes helyesírással!!! - ez nálam pluszpont, még csak egy elgépelést sem találtam benne), vagyis minden olyasmi jellemzi, ami a falusi ember beszédét (! - és nem írását) jellemzi. Vagyis elég sok benne a káromkodás. Ismerek olyat, akit ez nagyon zavart benne, de nekem nagyon természetes volt. A falusi ember beszédét pedig azért hangsúlyoztam, mert az elbeszélő úgy ír, ahogy beszél. :)
Sokat gondolkodtam rajta, hogy a könyvben is megfigyelhető egymás iránti rosszindulat falusi vonás-e, vagy sem, de nem tudtam rájönni. Mindenesetre ez is ismerős volt, mert a mi falunkban is így mennek a dolgok, mindenki mindenkire többnyire, pont úgy mint ezekben a történetekben. 

A könyvbemutatóról:

Eddig nem említettem, de az írót mondhatni személyesen is ismerem, mert egyetemi tanárom volt. Így természetes volt, hogy elmegyek a könyvbemutatóra, ahol ráadásul Beck Zoli volt a beszélgetőtársa, akit félig-meddig szintén ismerek, és mivel mindkettőjükkel szimpatizálok, sejtettem, hogy nem lesz unalmas este. Nem is volt, nagyon élveztem, dedikáltattam is, de a tanár úr csak az arcomra emlékezett. :) 
Hosszasan körüljárták a Nagy Történet témát, vagyis hogy ebben a kötetben nincs olyan. Csak rövid történetek vannak, de annyira, hogy még egy-egy fejezet / novella közben is több kisebb történet mesélődik el. Tanár úr és Beck Zoli arra jutottak, hogy ma már nem is olyan egyszerű nagy történeteket írni, mint mondjuk a Háború és béke idejében, mert annyival másabb világban élünk, a 21. század már nem nagytörténetes. Valamennyire igazuk van, de azért kiegészíteném azzal, hogy abból tudunk nagy történetet írni, amiből szeretnénk, csak mostanában már erre nincs igényünk. 
Egy érdekesség, hogy a káromkodás azért sem zavart, mert mindig a tanár úr hangján hallottam, az ő szájából pedig a felolvasás alatt is nagyon gördülékenyen folytak ki a trágár szavak. :)




- nagy történet - 21. századi gondolkodás
- nagy történet - amit szeretnénk, abból írunk azt
- ismerősök az előadók
- pletykákból ismerjük meg a jellemeket
- káromkodás MR hangján
- helyesírás
- rosszindulat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése