2017. november 6., hétfő

D. Tóth Kriszta - Jöttem, hadd lássalak

A moly.hu-n lévő tartalom: 

Mindenkinek van egy „Hufnágel Pistije”. De vajon akkor járunk a legjobban, ha teljesülnek az álmaink?
Borbálát a haláláig fogva tartja egy másik élet ígérete. A saját világából elvágyódik, de nem is sejti, hogy ha annak idején másképp dönt, semmi sem úgy alakult volna, ahogy azt életének utolsó percéig elképzeli…
Bora – mert a Borbálát rendszeresen kikérte magának –, ez a bonyolult, ellentmondásos de ellenállhatatlan nő halálos ágyán, 45 évesen kénytelen szembenézni választásaival, vágyaival, kudarcaival, a megszerzett és elmulasztott lehetőségekkel. Miközben a betegség emészti testét, az elméje ép. Visszaemlékszik két nagy szerelmére: hetvenes évek Budapestjére tévedt angol grófra, és Mikire, a magyar főiskolásra, akinek kedvéért végül feladta a nagyvilági élet lehetőségét. 25 évvel, egy házassággal, két gyerekkel és egy keserves válással később nagybetegen Bora még mindig azon lamentál, hogy vajon mi lett volna, ha… ha mégis színésznő lesz és nem tanárnő, ha a fővárosból nem költözik vidékre, ha a másik férfihoz megy hozzá. Ha a másik életet választja. De vajon létezik „másik élet”?
Életének utolsó napjaiban aztán Bora nagy döntést hoz. Arra kéri a lányát, hogy szervezzen meg neki egy utazást… mert bármi is történt a múltban, annak a férfinak a karjában akar meghalni, akit mindig is szeretett. 

 Olvasás után: 

Egészen a könyv elolvasásáig azt gondoltam, hogy műfajilag közelebb áll a ponyvához, mint a szépirodalomhoz, de ma már nem gondolom így. Igényesen és szó szerint szépen megírt élettörténet ez, mégis annyira olvasmányos, hogy a kéthónaposom mellett is faltam a sorokat. Mondhatnánk, hogy anekdotázós, de több annál, mert annyira szépen hajlik át egyik sztori/téma a másikba, és annyira szépen viszik előre a történetet, hogy biztos vagyok benne, hogy precízen megszerkesztett az egész könyv. Szeretem a logikus dolgokat, és ez az.
Szerintem bárki olvassa ezt a könyvet, az odavan Boráért. Őt egyszerűen nem lehet nem szeretni. Belevaló, őszinte, romantikus és mindezek mellett nagyon elesett is, hiszen az élete nem úgy alakult, ahogy eltervezte és ahogyan maradéktalanul boldog lett volna benne. Kriszta tényleg jó munkát végzett, hiszen annyi mindent leírt az anyjáról, jót, rosszat, boldogságot, szomorúságot, és még sok-sok szégyellnivalót is. Ezek mind hozzá tartoznak az élethez. A könyv végére érve még el is gondolkodtat azzal, hogy realizáljuk, egy egész életet olvastunk, mennyi minden történt benne, és mégsem annyi minden, mint amennyi történhetett volna. Ezen jókat lehet filozofálgatni. 
A '70-es évek egyetemi évei engem különösen rabul ejtettek. Egy zárt kommunista országban szabadság áradt ezekből a fiatalokból, és mi belecsöppentünk ebbe az életformába: zene, ruhák, bulik, kaják, minden olyan fontos dolog, ami meghatározta ezt a korszakot Borának. :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése