2017. október 6., péntek

William Somerset Maugham - Az árnyék testvére

A moly.hu-n lévő tartalom: 

A címszereplő, Oliver különös figura: robosztus termetű, furcsa, feltűnő ruhákat visel, kiválóan beszél arabul, és betéve tudja a középkori híres alkimisták műveit. A hipnózishoz is ért, és varázsszavakkal gyógyítja a mérges kígyó marását. A párizsi művészvilág szélhámosnak tartja, ő viszont az árnyék testvérének nevezi magát. A szépséges festőnő, Margaret és vőlegénye, Arthur is megismerkedik Oliverrel. A mágus a lányt teljesen hatalmába keríti, aki – barátai legnagyobb megdöbbenésére – a felesége lesz. A kétségbeesett vőlegény mindent elkövet,… hogy visszaszerezze szépséges menyasszonyát.

Olvasás után:


Amikor elkezdtem olvasni, láttam a moly.hu-n, hogy elég alacsony értékelést kapott, de kb. a végéig nem is értettem, hogy miért, mert a történet egészen érdekes és élvezhető, a stílusát pedig alapból szeretem, szép választékos a modora. Viszont mire a végére értem, megértettem az alacsony értékelést: nem volt jó a befejezés. Nagyon pörgős lett, amit nem sikerült jól tálalni, ezért érthetetlen kesze-kuszaság lett belőle, ráadásul a várva várt katarzis is elmaradt. Bár a rossz elnyerte megérdemelt büntetését, mégsem sikerült ezt jól megírni. Az egész regény megérdemelt volna egy méltó befejezést.
Maga a történet egyebként egész jó, nagyon maugham-es, a szereplők nem igazán élnek át akciójeleneteket, hanem sokat beszélgetnek (sőt, szájhősködnek), ez viszi előre a sztorit. Konkrétan a helyszínváltozások azért vannak, hogy megtörjék a szereplők párbeszédeit. :D
A hangulata egyébként nagyon komor és nyomasztó, ezt jó tudni róla elolvasás előtt (én most szívesebben olvastam volna valami vidámabbat, azt hiszem).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése