2015. december 25., péntek

Schäffer Erzsébet - Álmok kertje

A moly.hu-n lévő tartalom:

A szerző legújabb, vallomásos kötetében megint kitár egy kaput, gyerekkora kertkapuját. Innen indul a felnőttkor dzsungelébe. Szerelemvágyó kalandjai és meséi saját és gyűjtött történeteinek fűzére. Bennük messzire vezetnek az utak, hogy aztán visszaérkezzenek az álombeli kertbe. Ahol, ha időt hagyunk magunknak, behunyt szemmel is megtaláljuk a Menedéket. Ehhez nyújt szerelmet féltő, bensőséges pillanataival erős kapaszkodót Schäffer Erzsébet új könyve, az Álmok kertje.

2015. december 16., szerda

Ree Drummond - Tűsarkúban a prérin

A moly.hu-n lévő tartalom:

Ree Drummond az a nő, akit a világ követ. A The Pioneer Woman című blogjára havonta 22 milliószor kattintanak rá, a világ 25 legbefolyásosabb bloggere között tartják számon, míg a családi kategóriában a második legnépszerűbb blog az övé. Milliók kíváncsiak arra öt földrészen, mit és hogyan főz; mit mutat meg a fotóin a farmról és az övéiről; hogyan boldogul a gyerekneveléssel, hiszen mind a négyet ő tanítja otthon; mit gondol a családról, az életről, a világról. Olvassák, utánozzák és szeretik. Van már eladási listát vezető szakácskönyve, kedvelt mesekönyve, tévés főzőműsora, és a róla készülő film főszerepére már kiválasztották Reese Witherspoont. 
De mindez nem alakult volna így, ha egy éjszakán nem szeret bele pillanatok alatt egy vérbeli cowboyba. Olyan ez a szerelem, amilyen csak a regényekben létezik. Ám ez a könyv éppen arról szól, hogy igenis van ilyen szerelem a mindennapokban is. 
Receptekkel a világ egyik legnépszerűbb gasztroblogjáról!

2015. november 19., csütörtök

Szilvási Lajos - Egymás szemében

A moly.hu-n lévő tartalom:

„Mondd,szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked?” – kérdi Tamara a naplójában Attilától. 
Mert voltaképpen két napló, két tizenhét éves diák – Attila és Tamara – naplója Szilvási új regénye. Élmények és reflexiók, amelyeket a XX. század negyedik negyedének küszöbén, 1975 nyarán vetettek papírra mind a ketten, önkéntelenül – s ezért őszintén – vallva arról, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ, a szűkebb és tágabb társadalom, mely megannyi hatással formálja, megannyi ellentmondással kényszeríti gondolkodásra és ítélkezésre a serdülő fiú és a serdülő lány belül is ellentmondásos egyéniségét. Szülők, akik nehezen értik és értetik meg magukat gyermekeikkel, és kamaszok, akik nehezen vagy sehogyse értik és értetik meg magukat a felnőttekkel, tehát serdülők és felnőttek egyaránt olyan élethelyzetekkel, konfliktusokkal találkoznak ebben a történetben, amelyek akár „a saját életükből” is származhattak volna ezekre a lapokra. Rezonanciát – egymáshoz tartozást – kereső már-nem-gyerek és még-nem-felnőtt Attila is, Tamara is. Még ki se bomló szerelmük válsága éppen ebből a küszöbhelyzetből adódik. De a történet utolsó sorában álló kérdés – „Mi lesz velünk?” – már nem csak szerelmüket, de egész jövőjüket érinti.

2015. augusztus 29., szombat

Grecsó Krisztián - Megyek utánad

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Elfeledett, rejtőzködő utak hálózzák be a fülledt alföldi falu földjeit, ahol Daru, a kamaszodó fiú küzd bandavezéri pozíciójáért, az önbecsülésért és szerelemért: egyszóval az életéért. Ha ő nem menne végig ezeken az ösvényeken, elkopnának, beleolvadnának a határba, megszűnne valami hallatlanul fontos, és az emlékezet jóvátehetetlenül megsérülne. Daru élete, sorsa is ilyen: makacsul járja az érzelmek elágazó csapásait, múltban és jövőben, közben mindegyik kapcsolatában elveszít magából valamit, mindegyikbe belehal egy kicsit. Így válik felnőtté. A sebek, varratok és hegek sokasodnak, szíve talán kérgesebb lesz, de a legutolsó, okos és érett viszonyban is ugyanaz a szenvedély izzik, mint a legelsőben. 
Hogyan is lehetne jobban elmesélni egy ember életét, ha nem a szerelmei történetén keresztül? Erre, és saját boldog-boldogtalan pillanatainkra, éveinkre gondolunk, miközben Daru sorsával ismerkedünk. Jön utánunk, nem ereszt. 

2015. augusztus 26., szerda

Melanie Sykes-Hilary Boyd - A gyönyörű kismama

A moly.hu-n lévő tartalom:

„A terhesség csodálatos kilenc hónapja alatt egy egészen új személyiséget ismerhetünk meg magunkban. A gyönyörű kismama vidám és megható történeteivel megmutatja nekünk, hogyan fogadjuk el saját másállapotunkat, és segít abban, hogy a szülés után egészséges önbizalommal térhessünk vissza régi-új önmagunkhoz! "Hálás vagyok a sorsnak, hogy gyermekeket hozhattam a világra, azonban őszintén be kell vallanom valamit: a terhesség engem mindig komolyan próbára tesz. Nagyon kellemetlen rosszulléteim vannak, leginkább reggeli-déli-éjszakai émelygésnek nevezném őket, pattanásaim lesznek, depresszióssá válok és alaposan meghízom. Éppen azért, mert a várandósság számomra terhességet jelentett, rettenetesen vágytam volna egy olyan könyvre, amely az éppen átélt érzéseimről szól, s javasol valamilyen túlélési stratégiát, hogy jobban érezhessem magam e kilenc hónap alatt. A boltokban azonban többnyire a terhes nő és a baba egészségéről szóló könyvekkel találkoztam. Ezért saját tervet kellett kidolgoznom ahhoz, hogy boldognak, egészségesnek és gyönyörűnek érezzem magam. Ezeket az ötleteket és tippeket osztom meg most az Olvasóval.” (Melanie Sykes)

2015. augusztus 10., hétfő

Boris Vian - Tajtékos napok

A moly.hu-n lévő tartalom:

Íme egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti.A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét. Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia…

2015. május 24., vasárnap

Nina George - Levendulaszoba

A kiadó honlapján lévő tartalom:

A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét…
Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?

Olvasás után: 

Ellentétes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt annyira könnyed, izgalmas és szórakoztató, hogy alig lehet letenni, másrészt viszont a főhős karaktere olyan, amivel sem azonosulni nem lehet, sem megérteni. 
Kezdjük a pozitívummal. A regény eleje talán csak a szerelmi szál felgöngyölítése miatt lehet érdekes, ez viszont tényleg az. Titokzatos kis kapcsolat bontakozik ki, ahol nem lehet pontosan tudni, melyik fél mit is gondol pontosan. Indulásnak nem is rossz. Aztán jön a főhős hirtelen ötlete, hogy neki el kell mennie Párizsból és ha már amúgy is van a Szajnán egy hajója, ami könyvesbolt is, akkor miért ne azzal menne? Úgyhogy kezdetét veszi egy hosszú folyami hajózás, ami nekem nagyon tetszett. Egyrészt nem sok könyvet olvastam még folyami hajókázásról (talán Az aranyember az egyetlen), pláne nem a jelenben, de mindenképpen izgalmas volt. Itt rengeteg kalandba bonyolódik útitársával, sok érdekes és vicces embert (és állatot) ismernek meg, amelyek miatt a könyv tényleg csak olvastatja magát. Ezek a részek sok újat adtak.
Aztán az a fránya negatívum. A főhős. Ugyebár a főhős férfi és ugyebár a könyvet nő írta... Én próbálok nem előítéletes lenni, de én még tényleg nem olvastam olyat, ahol ez jól sült volna el... A nőknek megvan az a rossz szokásuk, hogy többet képzelnek a férfiakba, mint ami, így ha egy nőíró teszi ezt egy főhősével, akkor abból egy groteszk alak születik. Jelen esetben Jean, aki egy dacos, szürke, önfejű és nagyon tutyi-mutyi alak. Ezeket úgy kell elképzelni, hogy nem hajlandó kijönni a depressziójából, de igazából meg sem éli azt, nem hajlandó érezni az érzéseit. A fordulópont, amikor az utazással elkezdi végre megélni ezeket az érzéseket, akkor nagyon 'romantikusan' teszi, hogy így fogalmazzak. Sokat filozofál olyan dolgokon, amiken többnyire nők szoktak és nekem ez kicsit sok volt. Vagyis én nem ilyen érzelgősnek képzelek el egy férfit, akinek szerelmi bánata van, de lehet, hogy ezzel a meglátásommal egyedül vagyok. Ettől függetlenül a regénynek sikerül átadni, amit akar, a történet végére tényleg megtörténik a jellemfejlődés és Jean is emberivé válik újra (traumája előtt valószínűleg az volt). :) 
Majdnem el is felejtettem, hogy van még egy pozitívuma a könyvnek. Az írója német, ott is él, ennek ellenére a történet Párizsban, a Szajnán, majd Provance-ben játszódik. Egész pontos táj és környezetleírások vannak benne, tényleg olyan, mintha odacsöppennénk ezekre a helyszínekre és így nagyon változatos a kaland is.

2015. március 23., hétfő

Zabhegyező másként

Ugyan már nem új a hír, de én csak ma tudtam meg: újrafordították a Zabhegyezőt és idén áprilisban a boltokban is kapható lesz. Aki olvasta a korábbi posztomat, amit erről a könyvről írtam, azt biztosan emlékszik a dilemmámra, amit az utolsó bekezdésben fogalmaztam meg:

"Egy dolog zavart a történetben. Nem tudom, hogy ez a fordítás hibája, vagy régen ennyire máshogy beszéltek a kamaszok, de sok olyan nekem ismeretlen szófordulatot használt a főszereplő (de állandóan), amiket én eddig vagy egyáltalán nem hallottam, vagy egészen más szövegkörnyezetben használtam volna, vagy - ami még lehetséges opció - Amerikában ezt így mondják. Gondolok itt ilyenekre például: "Állatian lehangoló volt." (mai értelemben: gáz volt), "Ettől lerohadok!" (mai értelemben: kiakadok), "A falra kell mászni tőle." (mai értelemben: jó fej). Ezeket sikerült megfejtenem, már ha jól értettem. Ha valaki tudja ennek a rejtélynek a kulcsát, az majd ossza itt meg velem."

Na, pont ezek miatt fordítják újra! Szerintem iszonyatosan jó ötlet! Ráadásul a fordító, Barna Imre, egy vele készített interjúban (interjú ITT) ezekre a kérdéseimre mind meg is adja a választ, amit innen is köszönök. Most már mindent értek és megértem, valahol sejtettem is én ezt az okot, csak nem voltam egészen biztos benne. Néhány gondolatom azért támadt. 

1) Barna Imre pont a mai fiatalokhoz szeretné közelebb hozni a szöveget és ez egy olyan kérdés, ami engem is foglalkoztatott: vajon ők képesek ezt befogadni? Ez azért vetődött fel bennem, mert az egyik nyolcadikos tanítványom elkezdte olvasni, a nővére ajánlotta neki. Vajon nyolcadikos fejjel ő mennyire érti ezt a könyvet? Nem is annyira a mondanivalóját, hanem inkább a stílusát. Viszont most meglesz a megoldás erre a problémára, csak ehhez meg kell vennünk az új kötetet. 
De mi lesz 10 év múlva? Az akkori kamaszok újra nem fogják majd megérteni ezt a művet, mert addigra már a mostani fordítás is idejét múlt lesz? Vagy ma már annyira más az irodalmi nyelv, annyira közel áll a köznapihoz, hogy ez a későbbiekben már nem is lesz probléma? Vagy igen és majd megint le kell fordítani? 

2) Gondolataim vannak a címadásról. Nekem is. Mert amint látom, szinte mindenkinek. Szóval az új cím a Rozsban a fogó címet fogja viselni. Teljesen megértem Barna Imre álláspontját az új címadással kapcsolatban, hiszen rendesen megrágta a témát (másfél évig gondolkodott rajta) és el is mondja, hogy az eredeti magyar címadás volt a csalóka: nem igazán adja vissza az eredeti angol címet, sem Salinger indíttatását, amiért ezt a címet adta. Az interjúban ki is fejti a hátteret, ami mögött elsősorban egy angol kis versike áll, amit az angol gyerekek egytől-egyig ismernek. Hangsúlyozom, az angol gyerekek. Viszont itt mi, magyarok, ezt nem ismerjük és többségünk csak értetlenül áll a cím előtt. 
Szóval szerintem nem kellett volna megváltoztatni a címet, hiszen a Zabhegyező nagyon is frappáns cím, de ami ennél is fontosabb, hogy így égett be a köztudatba, ezzel a címmel vált kultikus könyvvé. Véleményem szerint így nem elmélyítjük Salinger művét a köztudatban, hanem még nagyobb szakadékot ásunk a régi és az új kiadás között, de ne legyen igazam! 

2015. január 3., szombat

2014-es statisztika

Nem szokásom ilyen típusú bejegyzéseket írni, de Nita Könyvgalaxisában láttam az övét és nagyon kíváncsivá tett, hogy vajon hogy is nézhet ki az én statisztikám, ezért elkészítettem. Megjegyzendő, hogy sajnos nincs időm annyit olvasni, mint amennyit szeretnék, ezért jóval kisebb számok szerepelnek majd nálam, mint Nitánál. Nézzük!

2014-ben összesen 28 könyvet olvastam el, illetve egy könyvet félbe kellett hagynom, mert nagyon nem jött át (Csíkszentmihályi Mihály: Kamasznak lenni). Nem mind a 28 könyvről készítettem blogbejegyzést, mert nem mindenről volt érdemes. Ilyenek voltak például a János vitéz újraolvasása, két helyesírástanításhoz használható könyv, egy kertészkedési és egy szakácskönyv. A maradék 22 könyvről készült poszt, amik alapján a következő érdekes megállapításokat tudom tenni.

Szívesebben olvasok férfiírótól, mint nőtől, hiszen 15:7 arányban győztek idén. A magyar (10) és a külföldi (12) könyveket majdnem egyformán kedvelem, ami állítólag amúgy a blogom egyik pozitívuma - mármint, hogy ilyen nagy számban található magyar irodalom is.
A blogom tetején megjelentek a különböző keresési kategóriák is, amik alapján elmondhatom, hogy klasszikus műből 11-et olvastam, szórakoztatót 7-et, krimit 1-et, pszichológiait 1-et, ifjúságit 1-et és hangoskönyvet 2-öt (a Bovaryné megjelenik a klasszikus kategóriában is).
Fontos kihangsúlyozni, hogy ebben az évben megjelentek az író-olvasó találkozókról a beszámolók is nálam. Három ilyen eseményen voltam, ezekről készítettem is posztot.

2014-ben nem igazán költöttem könyvekre, mégis 28 szerzeményem volt. Ebből mindösszesen 5-öt vásároltam én (azokat is többnyire olcsón), 1 recenziós példányt kaptam a Maximtól, 10 könyvet kaptam különböző alkalmakra ajándékba és 12 könyvet szereztem a Rukkoláról. Ez utóbbi mennyiségen magam is meglepődtem, mert nem emlékeztem ennyi könyvre. Ráadásul nem is a leggagyibb könyveket szereztem innen, jelenleg is folyamatban van egy igen értékes happolásom. :)

Nem hiszem, hogy tudnék legjobb és legrosszabb könyvet választani, de ami a legnagyobb hatást tette rám idén, az két könyv is volt. A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság és a Vonalkód. Rossz érzéseket kelt bennem viszont a Kurázsi mama és gyermekei, valamint a Bűn és bűnhődés.

Egy szomorú hírrel is kell szolgálnom. 2014. december 31-én lezárult egy moly-os kihívás, amit én magam hoztam létre két évvel ezelőtt, az iskolai kötelezők elolvasása volt a cél, de sajnos nem teljesítettem. Egyszerűen képtelen voltam magam rávenni arra, hogy a Sorstalanságot elolvassam, pláne, hogy tudom, miről szól. :(

2015-re nem terveztem semmit, de Tündi barátnőm rávett, hogy az egyik könyves kihívásban vegyünk részt, amit már most tudom, hogy nem fog sikerülni, de legalább megpróbáljuk és ütköztetjük a véleményünket. :) A 2015 nagy olvasási kihívásáról van szó, amiben különböző kategóriákban és szempontok alapján kell könyveket olvasni. Meglátjuk, hogy sikerül. :)