2014. október 31., péntek

Grégoire Delacourt - Vágyaim listája

A kiadó honlapján lévő tartalom:

A vidéki kisvárosban élő rövidáruboltost, Jocelyn Gourbette-et egy nap hatalmas szerencse éri: nyer a lottón. Bármit megvehetne magának, amit csak akar, őt mégis az foglalkoztatja, nem éppen most veszít-e el mindent, ami fontos volt számára.
E megdöbbentő és megható történet a szeretetről és a szerencséről – vagy szerencsétlenségről – mindannyiunkat arra késztet, hogy újraírjuk vágyaink és álmaink listáját.

Olvasás után: 

A kiadó most tényleg kitett magáért, mert ez a könyv gyönyörű! Annyira szép a borítója, hogy egész nap el tudnám nézegetni. Helyesírási hibák tömkelege sincs a könyvben (sőt talán egyet sem találtam), ami külön pluszpont. De! Már a fülszövegben elrontják a főszereplő nevét. :( Direkt van egy rész, ahol az író elmagyarázza, hogy mi a különbség ennek a névnek a férfi és női változata között (a végén egy e hangocska), amiről a kiadó megfeledkezik és a férfiváltozatot írják a borítóra, pedig női főszereplő van. Aprócska elírás, de sokat jelent.
E regénynek az írója férfi, de női főhőssel dolgozik, az ő gondolatait írja le. Az ilyenen mindig megakad a szemem, hogy vajon képes-e egy férfi egy nő agyával gondolkodni. Jelentem igen. Abszolút nem volt zavaró, hogy nem nő írta, szó szerint női gondolatai voltak. Arról nem is beszélve, hogy a főszereplő foglalkozása is nagyon női és annyira jól van szemléltetve, hogy őszintén kedvet kaptam egy rövidárubolt működtetéséhez. :) 
Ezzel a regénnyel csak az a baj, hogy nagyon rövid. Annyira jó lett volna még olvasni pár napig, esetleg egy hétig. Jocelyne világa nagyon magával ragadó, mert amellett, hogy harmóniát sugároz, mégsem tökéletes - pont olyan, mint bármelyikünkké. Szeretem az olyan sztorikat, amik nem a föld felett repkednek, hanem hétköznapiak. 
A pénz pedig igenis tönkreteheti az embert. Mindig, mikor elképzelem, hogy ha én nyernék sok pénzt, akkor mennyire hasznosan fel tudnám használni és biztos, hogy nem fordulnék ki magamból, akkor (most már) az jut eszembe, hogy a főszereplő is ezt gondolta. Nem is fordult ki magából, mert végül eltűnt a pénze, de ha megnézzük a 'vágyainak listáját', akkor látszik, hogy idővel eldurvul, egyre drágább és nélkülözhető dolgokat kíván magának. Szerintem ez természetes emberi tulajdonság. Viszont szomorú, hogy ilyenek vagyunk. 
Szívesen olvasnék még ettől az írótól, de úgy tudom, Magyarországon még csak ez az egy regénye jelent meg. Van egy másik regénye is, a Te vagy az író a családban címmel, remélem mihamarabb lefordítják. :)

2014. október 25., szombat

Szabó Magda - A danaida

A moly.hu-n lévő tartalom:

"A Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a minta értékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk. Beteget nem enyhített a szétszivárgott víz, szomjat nem oltott, vért se mostak vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin könyvtárvezető élete, ez a gyűrű-élet, amelyben elválaszthatatlanul kitapinthatni a kezdettel azonos véget.
   Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek. Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem tanácsos vízbelépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a határig, míg felismeri, ne bukdácsoljon már holtáig a számára kilátástalan koordináták között, hanem mentse meg, ami az életébõl megmenthető. Az elvarázsolt királylány sose figyelt jól, mire feleszmélt, problémáin és személyén átlépett a történelem, amin még módosíthat, tárgyilagos, holdverte frázis, se indulat nem perzsel, se kétségbeesés, nem a nap süt, csak a hold.
   Ebben a regényben két későbbi regény jelzi valamikori születését, a még irónia nélküli antik világ ábrázolása és Melinda személyében az öregek világát nem vállaló ifjúság könyve, a leendő Mózes I. 22. Szerettem írni, vonzott az ábrázolható alakok sokfélesége, Anyuci, a sunyi, Somos Aranka, a tisztaság megszállottja, Nóra és persze Elek is, aki gondosan mérlegel ötvenhatban s az utca helyett az otthon biztonságát választja, mert nem érdemes dönteni szerinte, míg a dolgok véget nem érnek. Legnagyobb kedvvel persze Melindát formáltam, riasztó fekete anyja fehér negatívját. Formául a hatvanas évek állandó tennivalóját, a folytonos „írjuk meg az életrajzunkat”-kötelezettséget választottam, maga a regény egy fejezetenkénti mottósor, szétkaszabolva, ha az olvasó összeolvassa, megdöbben, mert Katalin minden az életrajzban írt szava igaz, éppen csak nem ez volt a valódi élete, mert arra, ami a valódi élete valakinek, részint nincs füle a kérdezõnek, részint nincs fogalmazásbeli megoldás. Minden ember titok. Minden titok titok. Az író mestersége valahol szakrális, még önmaga számára is elemezhetetlen. Mikor befejeztem, kinéztem a minden munkámat végigfigyelő lombok közé, és eltûnõdtem rajta, ad-e Isten új munkára erőt még, hogy megírhassam ezentúl is, amit észrevettem és amit az emberekről és az emberi szenvedélyekről megtanultam." Szabó Magda

Olvasás után:

Még szerencse, hogy az írónő a fülszövegben elárulja, hogy miért pont ezt a címet szánta a könyvének, mert amúgy a történetből én tutira nem jönnék rá. Magyarázat után mondjuk teljesen érthető, magamtól is ezt állapítottam volna meg. Hozzáteszem, ez egy nagyon bosszantó megállapítás: mindenkinek csak egy élete van, erre van, aki hagyja az egészet elúszni?!?! Nehéz az ilyen főhőssel azonosulnom. Meg is lepett, hogy Szabó Magda ezt ennyire könnyen megteszi. Azon tanakodtam, hogy ha én írnék, akkor nem tudnék olyan főhőst megalkotni, akitől viszolygok. Az csak egy dolog, hogy nem azonosulok vele, olyat tudnék írni, de olyat, aki alapjaiban fordítja ki a világot, nem. 
A könyv amúgy nagyon hosszú volt, nem is tudom, mennyi ideig olvastam, túl sokáig. Ráadásul voltak részek, amik annyira alaposak és részletesek voltak, hogy nagyon nehezen jutottam csak túl rajtuk. Igazából onnantól kezdett csak érdekelni a történet, hogy Katalin Budapestre került. Akkor indultak be azok a szálak, amik ennek az egyszerű léleknek a mindennapjai felborította és új meglátásba kerültek dolgok. Hozzáteszem már itt is nagyon sok olyan momentum volt, amin felszisszentem, hogy miért hagyja ez a nő, hogy így megalázzák. Pontosabban nem csak, hogy hagyja, de még boldog is benne. Naivitása már nevetséges volt. Aztán a történet legvégén jön Melinda, aki a fiatalok szókimondó őszinteségével (nem szándékosan ugyan) rádöbbenti Katalint arra, hogy mi mindent rontott el az életében, többek között ezt a kiszolgáltatottságot, és akkor Katalin elsírja magát szégyenében. Számomra ez a jelenet volt a történet csúcspontja, szó szerint belém égett. 
A legmegdöbbentőbb ebben a regényben amúgy az írásmódja volt. Szabó Magda mondataiból áradt a nyugalom és a béke, valószínűleg szándékosan így fogalmazta meg, pedig tudjuk, hogy amiről szól, az koránt sem béke: tragédiák, halál, megalázások, kibeszélések, cselszövések. Ezzel egyfajta állottságot adott a történetnek, amitől az egész még drasztikusabb lett. 
Szabó Magdában sosem csalódom, a felnőtt irodalma olyan pontosan megkomponált, átgondolt és megdöbbentő, hogy mindig tud valami újat mutatni. 

2014. október 23., csütörtök

Őszi-téli megjelenések

A Maxim Kiadó ismét informált engem a megjelenéseiről, ezt szeretném most veletek megosztani és fontos, hogy az összes regényt 30%-os kedvezménnyel lehet megrendelni, ráadásul néhol postaköltség nélkül is. RENDELÉS

Már megjelentek:

Jamie McGuire: A jóslat (álmodj halotakkal!)
Janet Evanovich, Lee Goldberg: A nagy zsákmány (nyomozz az FBI-jal!)
Jeanette Walls: Az ezüst csillag (izgulj a testvérekért!)
Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár (romantikázz!)
Rachel Joyce: Ellopott pillanat (keresd az igazat!)
Sherry Gammon: Hihetetlen (folytasd a Szerethetetlent!)
Claudia Gabel: Káprázat (képzeld el a jövőt!)
David Levithan: Nap nap után (cserélgess testet!)
Anna Banks: Poszeidón (harcolj a szirének oldalán!)
Robin LaFevers: Sötét diadal (ne őrülj meg!)
Abbi Glines: Te vagy nekem a levegő (párosíts szegényt gazdaggal!)

Amik mostanában várhatóak:

Mark Pryor: A kriptatolvaj - november 10. (tőle már olvastam, izgalmas mai krimi)
Nina George: Levendulaszoba - november 10. (könyvtáros lélekgyógyítós)
Chanda Hahn: Bűbájtan - november 10. (mesés)
Alan Bradley: A titokzatos bábjátékos - november 10. (kémiás krimis)
Adam Makos: Az óceán hangjai - november 18. (tőle már olvastam, háborús beszámolós)
Melissa Landers: Elidegenítve - november 18. (földönkívülis gimis)
Elizabeth Richards: Főnix - november 18. (misztikus)
Holly Goldberg Sloan: 7esével - november 18. (zsenis tragédiás)
Jhumpa Lahiri: Mélyföld - november 18. (indiai romantikus)
Jamie McGuire: Red hill - november 18. (családos járványos)
Alexandra Bracken: Sötét elmék - november 18. (összeesküvéses tinis)