2014. június 16., hétfő

Bertolt Brecht - Kurázsi mama és gyermekei

A moly.hu-n lévő tartalom:

Kurázsi mama három gyermekével a harmincéves háború hadiútjain húzza kocsiját, vesz-elad, megél a háborúból. De a háború – háború, két fiát elviszik katonának, mind a kettő elpusztul: az egyiket bátorsága, a másikat becsületessége viszi a halálba; leánya pedig jólelkűségének áldozata lesz. Talán megmenekülhettek volna, ha anyjuk kevesebbet törődik a haszonnal…
Az izgalmas, fordulatos történetet az író sok keserű humorral fűszerezi. Nemcsak színpadon előadva, de olvasmánynak is lebilincselő ez a színdarab.

Olvasás után:

Muszáj volt utánaolvasnom a műnek, hogy mégis miért kerülhetett be a klasszikusok közé. Ugyanis ezt magamtól nem értettem. Elolvastam, de semmi olyat nem láttam benne, ami miatt ez nélkülözhetetlen az alapműveltséghez. Az alaptragédiát persze értem, és úgy, hogy már tudom, hogy a mű mikor íródott, minek következményeként, így már értem. Ettől függetlenül nem tartom olyan hihetetlenül kihagyhatatlan alapműnek. Nincsenek benne meghökkentő jelenetek, humora sem kivételes, a karakterek sem annyira, talán Kurázsi mama az, de ilyet meg már sokat láttunk. Nem tudom tényleg, mitől vált klasszikussá.
Az talán a nagy probléma nálam, hogy nemrég olvastam Az öreg hölgy látogatását, ezért akaratlanul is összehasonlítottam a kettőt és sokkal élvezhetőbb ennél, a karakterek is élvezetesebbek. Ha tudtam volna és fordítva olvasom, talán nem ilyen bejegyzést írok. Befejezem, nem is szaporítom tovább a szót, ez nekem nem tetszett.

2014. június 12., csütörtök

Márai Sándor - Eszter hagyatéka

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Az 1939-ben írt kitűnő regény egy beteljesületlen szerelem története. A mindig fellegekben élő, jellemgyenge, de szeretni valóan kedves Lajos és Eszter húsz esztendővel korábban bontakozott szerelmét rombolta szét, amikor a férfi Eszter nővérét, Vilmát vette feleségül. Felesége halála után, gyermekeivel látogatóba érkezik az asszonyhoz, aki még mindig szereti.
A találkozás oka igencsak prózai: Lajos, aki már mindenétől megfosztotta Esztert, most végső menedékét készül „elrabolni”, a családi otthon eladására kéri. Eszter ekkor tudja meg, hogy a férfi nősülése előtt végső elkeseredésében levelekben könyörgött Eszternek, hogy szökjenek meg együtt, mert szüksége van rá.
Eszter azonban sohasem kapta meg a leveleket…

Olvasás után:

Egy barátnőmtől kaptam ajándékba a könyvet, mert rosszallva nézte az olvasmánylistámat, hogy még sosem olvastam Márait, ő viszont nagyon szereti. Én is gondoltam már rá, hogy kellene tőle olvasnom, de a megvalósításig még nem jutottam el. 
Az Eszter hagyatékát egyszer elkezdtem nézni filmen, de a család nem úgy gondolta, hogy én azt nézzem végig, így csak az alapszituációt sikerült belőle megismernem, nagyjából képben voltam. Meglepődtem, hogy a könyv milyen kis pici és vékonyka, emiatt sokkal vonzóbbá is vált, mert mostanában nem sok időt tudtam olvasásra fordítani. 
Az első, ami megtetszett a könyvben, az a hangulata volt. Nyugodt, nyárvégi, ódon hangulata volt, amire olvasás közben nagyon is vágytam, főleg hogy ezt a Balaton partján élvezhessem, emiatt gyakrabban vettem a kezembe és olvastam, hamar túl is adtam rajta. 
Valószínűleg Márai zseniségét és az én hiányosságomat jelenti az, hogy nem értettem Esztert. Legszívesebben megráztam volna, hogy térj már észhez, ilyen nincs! Mármint hogy teljesen alárendeli magát Lajosnak, akármilyen is ez a Lajos. Lehetséges, hogy ezt már csak azért nem értem, mert én már egészen emancipált világban (és környezetben) nőttem fel, nem gondolom, hogy egy nőnek alá kellene rendelnie magát egy férfinek, még akkor sem, ha ő élete szerelme. Ezekből kifolyólag azt gondolom, hogy az értelmi képességeimnél magasabb szintű a könyv mondanivalója, de majd megpróbálkozom egy másik Márai-könyvvel, akkor talán jobban fogom érteni. 
A karakterek egyébként nagyon röviden, de nagyon pontosan voltak leírva, mindenkit pillanatok alatt sikerült elképzelnem és ezen olvasás közben sem kellett változtatnom. Nunu mondjuk egy kérdőjel volt a számomra, mármint a világhoz való hozzáállása. 
Szeretném majd újra megnézni a filmet, mert abból a pár képkockából úgy ítélem meg, hogy jól átadják a könyv szellemét.

2014. június 8., vasárnap

Friedrich Dürrenmatt - Az öreg hölgy látogatása

A moly.hu-n lévő tartalom:

Az öreg hölgy látogatása, Friedrich Dürrenmatt nagysikerű drámája, szerzője műfaj-meghatározása szerint „tragikus komédia”. A pénznek minden szokást, erkölcsöt, érzelmet elsöprő mágikus hatalmát mutatja be a polgári társadalomban, egy háború utáni német kisváros nyomorán, majd felemelkedésén. Claire Zachanassian, a hatvan éven felüli milliomosnő, a történet főhőse, különcködéseivel, érzelgősségével és vagyona adta hatalmával egy nálunk már jórészt feledésbe ment típus jellemvonásait is egyesíti: a célratörő, műveletlen és kegyetlen pénzemberét. A darab, rajta kívül, még jó néhány eleven, eredeti alakot visz színpadra, és nem szűkölködik az izgalmas, váratlan fordulatokban, annak ellenére, hogy keményen felépített szerkezete kérlelhetetlen következetességgel hömpölyögteti a cselekményt kegyetlen befejezése felé.

Olvasás után:

Nem szoktam szeretni a színpadra írt műveket, mármint ezek olvasását, mert hát ezek színpadra írt művek, nézni kell őket. Viszont saját magamnak felállítottam egy célt: 2014. december 31-ig elolvasom az összes kötelezőt, amit feladhatnak a középiskolában (pontosabban egy listát követek) és ez a mű is közte van.
Nagyon tetszett a sztori, főleg a mulatságos színpadi megoldások, hogy egyszerre több helyszínt is látunk, ahol párhuzamosan futnak a történetek. Annyira el tudtam képzelni! Szeretném majd mindenképpen egyszer megnézni színházban, kíváncsi vagyok, hogy oldanák meg az előírások követését vagy nem követését. 
Claire egyébként egy nagyon ellentmondásos alak. Egyrészt elviselhetetlen már maga a viselkedése, a megjelenése is, pláne amilyen terve van, de az ember örül neki, ha ő van a színen, mert akkor biztos, hogy történik valami meglepő. Az ő jelenléte biztosítja nekünk azt, hogy nem fogunk unatkozni.
Olvasás közben sokat töprengtem azon, hogy jogos-e a követelése, vagy sem, de a mű végére rájöttem, hogy nem ez az igazi mondanivaló. Hanem az, hogy az emberek mennyire önzőek, képesek egyik korábban szeretett ismerősüket feláldozni a saját maguk boldogulásuk érdekében. Kőkemény társadalomkritika volt benne, szerintem zseniálisan felépítette.