2014. március 31., hétfő

Molnár Ferenc - A Pál utcai fiúk

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Játék és harc, barátság és árulás, összetartás és pártoskodás, győzelem és halál. Tengernyi könyv született, amely az élet nagy pillanatait, sikereit és kudarcait egy csapat gyerek sorsán keresztül akarja megmutatni, de maradandó regényt írni erről csak keveseknek sikerült. Molnár Ferenc közéjük tartozik. Könyve napjainkra sem vesztett varázsából, a világon mindenütt érthető és átélhető, száz évvel első megjelenése után is friss és érdekes. Készült belőle némafilm és hangosfilm, közel két tucat nyelvre fordították le, és több országban kötelező vagy ajánlott olvasmánnyá tették. Szereplői, akik Molnár Ferenchez hasonlóan a budapesti Józsefváros szülöttei, ma már valamennyien az ifjúsági irodalom halhatatlan hősei. Gyerekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol ugyanúgy otthon érezhetjük magunkat, mint a Pál utcai fiúk a grundon.

Olvasás után:

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy felnőtt fejjel újra vegye elő ezt a regényt és olvassa el. Nekem fantasztikus élmény volt.
Azért megjegyzendő, hogy nekem sem magamtól jutott eszembe ez az ötlet, hanem rá lettem 'kényszerítve'. Most másodállásban tanítok ötödikes kisdiákokat magyarra és körülbelül két hete szembesültem vele, hogy ez az idei kötelező olvasmány (félévkor vettem át őket). Első reakcióm a pánikolás volt, hogy hát mégis hogy fogom én ezt megtanítani nekik, de olvasás közben megjött az önbizalmam, mert aminek az olvasását ennyire élvezem, azt valószínűleg megtanítani is tudom.
Sokszor mondják, hogy a kötelező olvasmányokat ma már nem élvezik a gyerekek, nem is értik, csak szenvednek tőlük. Részben ez igaz is, mert sok nagyon régi regényt kell nekik megtanítani, amit már én sem értek igazán, így hát szegény gyerek sem fogja. Viszont ez a meglátás erre a regényre nem helytálló. Több szempontból sem. Egyrészt a nyelvezete nagyon közeli a maihoz és nagyon igényes szófordulatokat használ benne az író, amivel nem baj, ha már ilyenkor megismerkedik a diák. Ettől egyébként nem válik nehézkessé az olvasása, az én kiadásomban például a ma már idegen, régies kifejezések mind meg voltak magyarázva lábjegyzetben. Másrészt a benne szereplő gyerekek jelleme is olyan pozitív követendő példa, ami a mai gyerekekből már lassan kiveszőben van: tiszteletben tartják egymás szabályait, becsületesek, aki pedig áruló, az nagyon áruló és ő a lehető legnegatívabb szereplő. Az  külön tetszik, hogy az ellenségnek is vannak pozitív tulajdonságaik, mint az életben: lehet, hogy valakivel haragban vagy, attól ő még nem rossz ember. Olyan üzenete van ennek a könyvnek a mai kiskölykök számára, amit tanítani sem lehet jobban.

2014. március 23., vasárnap

Szabó Magda - Örömhozó, bánatrontó

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Ember és állat alakja, igénye, teljesítménye teljesen azonos volt a számomra, magamat vagy magunkat se gondoltam többnek, másnak, mint egy civilizált, este fogat mosó farkast vagy hivatalba járó galambot. Heves, soha nem szűnő, inkább erősödő szánalmat éreztem e néma testvérek iránt, akik a maguk sajátos nyelvét beszélték, és nem tudtak megszólalni emberi hangon, nem tudtak védekezni sem, teljesen ki voltak szolgáltatva az emberek jó- vagy rosszkedvének, emberségének vagy embertelenségének. Külsejüket, tollruhájukat vagy a pikkelyeket, vagy az irhát, amelyből szemük rám pillantott, úgy néztem, mint színészen a jelmezt, s meg voltam róla győződve, egyszer majd leveszik, akkor nem marad, csak a húsuk, azonos, mint az enyém, s lesz egy pont, egy pillanat, amikor emberi hangon is megszólalnak majd, csak ki kell várni, meg kell érdemelni” – írta Szabó Magda az Ókút-ban. Az írónőnek ezt a minden élőlény iránti szeretetét kívánta megmutatni örököse, Tasi Géza, közreadván a hagyatékban fennmaradt – sokszor rajzokkal kísért – leveleket, amelyekben egy csíkos kiscica meséli el emberi hangon a szomszédoknak, milyen is íróéknál a macskaélet.

Olvasás után: 

Néha annyira vágyódom egy kis Szabó Magda után. Lehet, hogy ez valami függőség. Viszont neki sokszor vastag és igazán tartalmas könyvei vannak, ezért nem mertem 'rendes' könyvnek nekiállni, főleg nem a Bűn és bűnhődés után. Ezért választottam ezt a könyvet, ami nagyon vékony, tele van képpel, de most pont erre volt szükségem.
A könyv elején biztosan furán nézhettem ki, amilyen arcot vághattam olvasás közben, mert nem akartam elhinni, hogy ilyen van. Mármint hogy valaki a macskája nevében tényleg leveleket írogat a szomszédjába, pláne hogy rendesen bele is élte magát a szerepébe, ezért a hangvétele is nagyon gyerekes és nyájas volt. Már kezdtem azt hinni, hogy lesz olyan SZM-könyv, ami nekem nem tetszik. De nem adtam fel és tovább olvasva rájöttem, hogy ez igazából aranyos. Kiérződött belőle a cicájának az igazi jelleme (mert én is nagyon szeretem őket és szerintem mindegyik külön egyéniség), ebből pedig az, hogy az írónő tényleg mennyire szereti az állatokat és valószínűleg tényleg nem érezné jól magát abban a közegben, ahol nincsenek állatok. Örülök is, hogy Tasi Gézának, ha jól gondolom, akkor az unokaöccsének fejében megfogant ez az ötlet, hogy egy ilyen állatos-Szabó Magdás könyvet kiadasson. Sok aranyos kis történet van benne, tényleg olyanok, amilyeneket csak cicák tudnak produkálni, de pont ettől olyan szerethető az egész.
A legjobb az egész könyvben számomra az volt, hogy megint ott lehettem Szabó Magda lakásában. Egyik kedvenc könyvem tőle Az ajtó, aminek egyik színtere az ő lakásuk, és most újra kicsit beleéltem magam ebbe a légkörbe, ami onnan árad. Három éve olvastam, de már hiányzott, kedvet is kaptam hozzá, hogy újra átéljem, ha mást nem, akkor legalább a filmet megnézem. :)

2014. március 19., szerda

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés

A moly.hu-n lévő tartalom:

Dosztojevszkij emberbarátsága nem filantrópia, állásfoglalása nem elfordulás a küzdéstől. Dosztojevszkij egészen, ízig-vérig társadalomhoz forduló művész, ez élteti túl a maga korán, s ez viszi közel megrendítő művét, a Bűn és bűnhődést a ma emberéhez.
Ez a regény a mély ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Nyilván ez a körülmény magyarázza, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja.
A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagy város sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli ezt a művet. A „detektívregényből” így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye.

Olvasás után:

Már napok óta halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását, ugyanis nem nagyon van mondanivalóm. Nekem nem tetszett. Vagy úgy is mondhatnám, hogy csalódás volt. Sok pozitív dolgot hallottam és olvastam korábban erről a könyvről, ezért nagy lelkesedéssel kezdtem neki, de hiába minden szándékos pozitív hozzáállásom, nem jött be.
Az elején lévő felvezető rész iszonyatosan hosszú volt. És szerintem értelmetlen is. Aztán eljutottunk végre az izgalmakig a századik oldalon, az legalább tetszett. Az a gyilkosság tényleg nagyon jól volt megírva, pláne hogy a gyilkos szemszögéből és nagyon valósághűen is. Ezt a részt nagyon élveztem. Az utána lévő száz oldalon lévő szenvedését is, mert ezelőtt sosem gondolkodtam rajta, hogy egy 'kezdő' gyilkos hogy tudja feldolgozni azt, amit elkövetett. Viszont az ez utáni szenvedéseket már nem tudtam tolerálni. Nekem nagy türelmem és kitartásom van az oroszokhoz, de ez annyira vontatott és sokszor elkalandozó volt, hogy nem bírtam, a vége előtt le is tettem a könyvet, már annyira elvette a kedvem, hogy az sem érdekelt, hogy nem tudom meg a végkifejletett. Mondjuk az interneten elolvastam, de hát az sem volt semmi extra, valami ilyesmire számítottam.
Sokan dícsérték lélektanilag a könyvet és ebből a szempontból tényleg kifogástalan, mármint nincs a szánkba rágva, hogy hogyan is érzi magát a főhős, a történésekből tapasztaljuk ki. Viszont annyiszor elkalandozott a történet és annyira eseménytelen volt sokszor, hogy ez elhomályosítja a fentebb említett pozitívum fényét is.
Szóval ez most nekem nem jött be, de az is lehet, hogy csak nem most kellett volna olvasnom, hanem valami nyugodtabb időszakomban, akkor talán jobban értékeltem volna, ki tudja.