2013. december 30., hétfő

Örkény István (Mácsai Pál, Bereményi Géza szerk.) - Azt meséld el, Pista!

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Örkény István életének derűs és drámai napjairól mesél Mácsai Pál hangján. Aki látta a mű színpadi előadását, az mostantól otthon is bármikor élvezheti hangfelvételről, aki nem, az a hangoskönyv-kiadást hallgatva megértheti, miért is arat estéről estére kirobbanó sikert évek óta.

A moly.hu-n lévő tartalom:

Találkozó Örkény Istvánnal, talán ez lenne a legmegfelelőbb műfaji meghatározás ennek az író életéről szóló, saját szavaiból összeállított, meghitt baráti mesélésnek, mely napló- és interjúrészletekből, a családban, barátoknál őrzött magnószalagokról leírt beszámolókból állt össze.

Hallgatás után: 

Figyelmesebbek észrevehették, hogy ez a bejegyzés szerkezetileg eltér a korábbiaktól, már csak azért is, mert két különböző tartalomleírás is szerepel nála. Ennek oka, hogy mindkettőt fontosnak tartottam itt feltűntetni, mert a kettő uniója adja meg a tényleges leírását ennek a hangoskönyvnek.
Középiskolában szerettem meg Örkényt a Tótékkal, amit elmehettünk színházba is megnézni. Szerelem volt első látásra / olvasásra. Aztán az egyetem első félévében kölcsönkaptam az Egyperceseket, amik teljesen lenyűgöztek, majd a 20. század második felének magyar idodalma c. kurzuson el kellett olvasnunk Pisti a vérzivatarban-t. Ez utóbbi mondjuk annyira nem jött be, de úgy voltam, vele, hogy Örkény ennél színesebb már nem is lehetne. Csendben imádtam tovább, de egy időre megszakadt a kapcsolatunk. Ez a hangoskönyv viszont újra közel hozta hozzám őt. :)
Örkény jellemében talán az a legmeglepőbb, hogy rengeteg borzalmas élményen van túl, olyanokon, amik embereket törnek meg vagy tesznek lelki nyomorékká, de mindezek ellenére ő továbbra is tudott humoros, könnyed lenni. Őt is megtörte a sok szenvedés, de felül tudott rajtuk kerekedni, ami nekem biztos, hogy nem sikerült volna. Valószínűleg ezek is segítettek neki igazi íróvá válni, mivelhogy ő szándékosan készült az írói pályára, amit nem gondoltam volna. 
Hihetetlen, hogy hányszor nevettem el magam hallgatás közben. Nem csak a műveiben tud ő humoros lenni, hanem a mindennapokban is. Mácsai Pál pedig nagyon hitelesen tudja előadni ezeket a történeteket, szinte nem is gondolkodtam hallgatás közben azon, hogy ő nem Örkény, mert elhittem, hogy ő. Eddig is szerettem Örkényt, de most már rajongója lettem. Már csak azt bánom, hogy nem láthattam élőben ezt az előadást, pedig még ki is néztem magamnak, de nem tudtam sajnos elmenni.

2013. december 25., szerda

Adam Makos-Larry Alexander - Felettünk a csillagos ég

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Négy nappal 1943 karácsonya előtt egy erősen sérült amerikai bombázó küszködött, hogy átrepüljön az ellenséges Németország területe fölött. A huszonegy éves pilóta mögött a gép személyzetének fele már súlyos sebesült vagy halott volt. Ez volt az első bevetésük. Hirtelen hosszú, sötét alak jelent meg a gép farkánál: egy német Messerschmitt vadászgép. A gépet egy mesterpilóta vezette, aki egyetlen gombnyomással képes lett volna elpusztítani az amerikai gépet. Ami ez után történt, minden képzeletet felülmúlt és később „a II. világháborús ellenségek közötti leghihetetlenebb találkozóként” vált ismertté.
Igaz történet két pilótáról, akiknek az élete azon a napon találkozott: az amerikai Charlie Brown hadnagyról, aki korábban egy nyugat-virginiai farmon dolgozott, majd a B-17-es pilótája lett, és a bajor Franz Stigler hadnagyról, aki korábban utasszállító repülőgépeket vezetett, és szerette volna elkerülni, hogy a háborúban harcolnia kelljen.
A Felettünk a csillagos ég Charlie és Franz megrendítő története. Charlie kénytelen az angol ködben felszállni, társai gépeinek égő roncsai között, miközben a légvédelmi ágyúk olyan közel dördülnek el, hogy bevilágítanak a pilótafülkébe, eközben az ellenséges harci gépek cápákként köröznek körülötte. Franz homokviharokat élt át a sivatagban, egyedül zuhant le a tengeren, és szembe kellett néznie azzal, hogy ezer, egyenként tizenegy gépfegyveres bombázó várja, hogy rájuk támadjon.
Charlie és Franz találkozását az Amerikai Légierő 8. repülőszázada “szigorúan titkosnak” minősítette. Olyan pillanat volt ez, amely ha kiderül, Franzot kivégzőosztag elé állítják. A találkozás emléke negyven éven át sokszor felidéződött a két férfi tudatában, mígnem idős korukban megkeresték egymást. Ez a küldetés örökre megváltoztatta az életüket.


Olvasás után: 

Ez tipikusan az a könyv, amihez kötelező elolvasni a bevezetőjét. Ha nem olvastam volna el, biztosan nem értettem volna, hogy miért ennyire részletgazdag, ennyire pontos - már-már annyira, hogy sokszor túlzásnak is tartottam. Például mikor a lelőtt pilóta családjának emlékezéseit is beleszőtték a történetbe. Igazából ez a történet nem róla szólt, akkor is kerek lett volna a történet, ha ezt a bevetést egy az egyben kihagyták volna. 
Emiatt a történet alakulását leginkább egy Gauss-görbéhez tudnám hasonlítani:
A történet eleje és vége engem untatott. Túl sokáig követtük a német pilótát, amikorra eljutottunk a fülszövegben említett történethez, a végén sokáig tartott, mire vége lett a háborúnak és végre találkozhatott a két veterán, de a köztük lévő rész!!! A könyv közepén lévő 100 oldal annyira zseniális volt tényleg! Le sem tudtam tenni! Már rég éreztem olyat, hogy egy könyv alatt szinte lerágom a körmöm, annyira izgultam rajta, még úgy is, hogy tudtam, hogy jó lesz a vége. :) 
Mondjuk lány létemre rengeteget is tanultam a könyvből. Például én úgy képzeltem egy bombázót, hogy ül a pilóta a gépben, megnyom egy gombot és ezzel kiereszti a bombát, maximum csak jól kell lavíroznia a géppel, hogy jó helyre dobja le. De nem. Egy bombázóban 9 ember volt, amiről nekem fogalmam sem volt! Így azért is kellett izgulnom olvasás közben, hogy mind a 9 ember sikeresen hazaérjen Angliába. Azt már mondanom sem kell, hogy egy világháborús pilóta életét sem tudtam sosem elképzelni, de most már nagyon-nagyon képben vagyok! :) Pláne Göring alakjának elképzelésében! Annyi apró információ volt elrejtve róla, amiből a nagy háborús alakra emberként tudtam tekinteni.
Azt viszont be kell vallanom, hogy amikor az amerikai pilóta szemszögéből láttuk a történetet, az mindig érdekesebb volt nekem - pedig pont ebből volt a kevesebb. Talán azért, mert a kora és lazasága miatt jobban közel éreztem magamhoz, mint a németet, ő nekem túl merev volt. Lehet, hogy ezért is tetszett nagyon a középső 100 oldal, mert az amerikai szemszögből volt leírva. 
Már olvasás közben megfogalmazódott bennem, hogy ebből a könyből nagyon jó kis filmet lehetne készíteni. Talán itt is a részletgazdagság a lúdas: a sok apró részlet miatt már láttam is magam előtt az egész történetet. Mondjuk én regényesebb formában jobban el tudtam volna képzelni, de így is élvezhető volt, mint ahogy ezt már fentebb kifejtettem.
Ez a könyv azoknak kötelező olvasmány, akik odavannak a világháborús történetekért, de másoknak is ajánlom. :)

2013. december 9., hétfő

Karácsonyi akció

A Maxim Könyvkiadó karácsonyi akciója:

Örömmel tájékoztatunk, hogy 2013. december 21-ig kiadónk minden regényét és legnépszerűbb nyelvkönyveit 30%-os kedvezménnyel biztosítjuk, és legalább 2 db könyv rendelése esetén postaköltség nélkül szállítjuk ki azokat. A december 18-ig beérkező rendeléseket karácsonyig garantáltan kézbe vehetik megrendelőink.

Szerintem jó kis üzlet! Részleteket ITT.

Nem mellesleg hamarosan írni fogok a kiadó egyik könyvéről, amit most olvasok. Kezdeti minimális lelkesedésem a maximumára hágott a könyv olvasása közben, valószínűleg ömlengés lesz. :D



2013. december 8., vasárnap

Németh László - Iszony

A moly.hu-n lévő tartalom:

Németh Lászlónak ez a méltán népszerű regénye egy férfihoz nem vonzódó, hideg természetű fiatalasszony házasságának tragédiájáról szól. Ottrubai Nelli családi okokból kénytelen hozzámenni Takaró Sándorhoz, a társadalmi ranglétrán felfelé kapaszkodó gazdag parasztság e vérbő és olvadékony természetű, jellegzetes képviselőjéhez. Nelli mindent megpróbál, hogy házasságát elviselhetővé tegye, de zárkózott, magának való, eredendően tiszta és magányos egyénsiége fellázad, valósággal megöli férjét, végül pedig a másokért vállalt munka önzetlen örömében találja meg a megtisztulás, meggyalázott élete értelmét. A regény nemcsak döbbenetes erejű lélekrajz, hanem a letűnt falusi úri világ életének pompás képe is.

Olvasás után:

Nálam verseng a legjobb magyar regény címért. Igaz, hogy még nem olvastam el mindent, amire ezt a jelzőt szeretik ragasztani, de ez nagyon-nagyon jó volt!
Pontosan meg sem tudom magamban fogalmazni, hogy mi volt annyira jó ebben a regényben. Az tény, hogy alig tudtam letenni, ha már egyszer nekiálltam, ami nálam ritkán jellemző. Nelli karaktere is nagyon érdekes volt. Egyrészt azért, mert sokszor nagyon hasonlatosnak éreztem a gondolatait a magaméihoz, másrészt meg azért, mert igazából csak a regény végére értettem meg őt - gondolom azért, mert Németh László így akarta. Szépen lassan csepegtette csak az információkat, ezért sokáig csak értetlenül álltam Nelli viselkedése előtt.
A hangvétele az elején nagyon zavart. Vagyis nem is inkább hangvétel, hanem írói stílus, nem is tudom, hogy lehet nevezni. Arra gondolok, hogy párbeszédek nincsenek szépen elkülönítve a szövegtől, hanem beleolvadnak. Vannak ugyan gondolatjelek, de nem mindig tükrözik a valóságot, mintha véletlenszerűen lennének csak beleírva. Emiatt nagyon nehezen haladtam az elején, de amint ráállt a szemem, már ment minden, mint a karikacsapás. Azon gondolkodtam, hogy ettől talán sokkal inkább olyan lett a leírás, mintha valakinek (konkrétan Nellinek) a gondolatait hallanánk. Mert a gondolatok is ilyenek, kuszák. Ettől lett talán ennyira magávalragadó a történet, mert hát kit nem érdekelnek a mások gondolatai? Pláne, ha ilyen szaftosak is tudnak lenni.
Volt egy rész, a faluba költözés utáni időszak, amikor Németh László annyira gyűlöletesnek írta le a főszereplőjét az ő saját gondolatain keresztül, hogy még én is utáltam. De mikor véget ért ez a szakasz az életében és egy sokkal vidámabb, kiegyensúlyozottabb életet élt, a gondolatain keresztül megint megszerettem. Tehát az író még ezt is elérte, szó szerint játszott velem és a Nelliről kialakult véleményemmel. Félelmetes az ilyen, főleg ha belegondolunk, hogy ezt akkor írta, most meg most van.
A férfi-női szerepek az én életemben most éppen aktuális téma, ezért erről az oldalról megközelítve is teljesen lebilincselt a történet, még akkor is, ha az ebben leírt házasságtípus majdhogynem csak történelem, ma már nem ilyen eloszlásról beszélünk. Még így is, vannak dolgok, amik nem változnak, emiatt időszerű lesz mindig.