2013. november 3., vasárnap

Fekete István - Kele

A moly.hu-n lévő tartalom:

Megsebesül egy gólya, nem tarthat a többiekkel Afrikába. Hogyan veszi gondjába az ember, hogyan szokik össze a háziállatokkal, hogyan vészeli át a telet, milyen ösztönöket ráz fel benne a tavasz és a nyár – ezt mondja el vonzóan és költőien Fekete István, a természeti világ és falusi élet avatott ismerője. Nemcsak a vadon élő és ősidők óta emberhez szelídült állatok találkozásáról van szó azonban. Nemcsak a házörző kutya, a csacsi és a ló meg a tehén tárgyalja meg életének apró-cseprő gondját és baját Kelével, a sérült szárnyú és következésképpen túlzottan érzékeny, szilajul gyanakvó gólyával. Itt az ember is a természet egészének szerves részeként él falusi környezetében.

Hallgatás után:

Mostanában vasalás közben hangoskönyveket hallgatok, hogy addig is művelődésre fordítsam az időt. Tegnap a Kele került sorra. Valójában nem hangoskönyv volt, hanem egy régi rádiófelvétel, ami azért annyiban különbözik, egy hangoskönyvtől, hogy nem egy ember olvassa fel, hanem a szerepek különböző emberekre vannak kiosztva, kvázi a rádióban előadják a darabot. Így persze az elbeszélő részek is hiányoznak belőle, mert mesélő / elbeszélő szerep nincs, így egy kicsit azért át is kell dolgozni a művet. Szóval igazából nem is olvastam el / hallgattam meg ezt a könyvet, hanem a történetét ismertem meg.
Ellenben az nagyon tetszett. Az én gyerekkoromból valamiért kimaradtak Fekete István művei, kivéve persze a Vukot, melynek meseváltozatát majdnem naponta megnéztük a Húgommal. De például a Tüskevárat is nemrég ismertem csak meg, a Kele pedig a harmadik mű tőle. Fekete István bácsi viszont nagy mesélő volt! Úgy tudta előadni az állattörténeteket, hogy nem elég, hogy hitelesek voltak, vagyis teljesen a való életet tükrözték, de ez még a gyerekeket is le tudta kötni.
A Kelében a legjobban az tetszett, ahogy az állatok próbálták megfejteni az emberek viselkedését. Vajon miért gyógyítják meg a disznót a betegségéből, ha idővel úgy is megölik? És hogy lehet, hogy az egyik ember belerakja a rosszat Kelének a szárnyába, a másik pedig kiveszi belőle és még enni is ad neki? Szóval ez egy nagyon aranyos mese! :)