2013. október 28., hétfő

Hermann Hesse - Assisi Ferenc

A kiadó honlapján lévő tartalom:

„Egy tiszta és nemes lelkű ember élete mindig szent és csodálatos dolog, mely hallatlan erőket sugároz, és a messzi távolban is érezteti hatását. Ezt az assisi poverello életén még világosabban láthatjuk, mint régebbi korok legtöbb más hőse és nagy szelleme esetében. Ha csak egészen felületesen és felszínesen szemléljük is, könnyen észrevehetjük, hogy évszázadokon át egész Itáliában egyetlen embert sem övezett annyi szeretet és tisztelet, mint a szerény és alázatos Ferencet… Kiváltképp a világhírű Giottót, az újabb kor első nagy festőmesterét ösztönözte Ferenc iránt érzett hálája és nagy szeretete, valamint Ferenc szelleme arra a mély és hőn izzó ábrázolásra, melyet csodálatos művein fellelhetünk… Az újabb művészet történetében talán nincs még egy olyan emberi alak, mint Ferencé, melyről oly sok nagy mester álmodott volna, és melyet mindegyik a maga álma szerint örökített volna meg megdicsőült alkotásokban… Azután a szent érzéseitől és szellemétől ihletetten nem kevés költő is megörökítette és megénekelte. Ferenc e követői és tisztelői többnyire a nép nyelvén szólaltak meg, méghozzá jóval Dante előtt, és ezért az itáliai versköltészet előfutárainak vagy megalapítóinak kell tekintenünk őket… Ha valaki meg akarná kérdezni: hogyan nevezheted Ferencet hatalmas költőnek, amikor semmi mást nem hagyott ránk, csak a Laudes creaturarum-ot? Nos, akkor így felelnék neki: de hisz ő ajándékozott meg Giotto halhatatlan képeivel és minden szép legendával és Jacopone meg az összes többi költő énekeivel és az ezernyi káprázatos műalkotással, melyek nélküle és lelke titkos és a hatalmas szeretete nélkül sohasem születhettek volna meg. És egy volt azok közül a rejtélyes nagyságok közül, az egyik legkorábbi, akik tudattalanul azon a csodálatos, óriási építményen munkálkodtak, melyet renaissance-nak, azaz a szellem és a művészetek újjászületésének nevezünk.”

Olvasás után: 

Egy nekem nagyon fontos embertől kaptam ajándékba ezt a könyvet, szerintem kettős célzattal. Az egyik az volt, hogy ismerjem meg Hessét (mert hát magyar szakos voltam, de túléltem úgy, hogy nem olvastam Hessét), másrészt pedig ismerjem meg Assisi Ferencet, aki nagyon jóságos. 
Ez a könyv nagyon kis pici, akár pár óra alatt is lehet vele végezni, de én nem szeretek ilyen gyorsan elolvasni könyveket, mert nem a mennyiségre megyek, hanem a minőségre. Pontosabban szeretem, ha pár napig azért átjár egy könyvnek a hangulata, akkor érzem csak sajátomnak. Szóval azért ezt is elhúztam 2-3 napig, de még így is nagyon tömörnek éreztem, de ennyi elég is volt. 
Hesse tényleg gyönyörűen ír, olyan volt ez, mintha egyrészt visszavitt volna abba a korba, másrészt pedig mintha egy mesét olvastam volna. Szerintem kellene majd tőle még olvasnom.
Ferenccel viszont nem nagyon voltam kibékülve. Mármint tényleg nagyon jó ember volt, önzetlenül segítette a szegény embereket, akár még saját jólétét (ruháit) is feláldozta és emiatt sok-sok követője lett. Ezt tudtam is róla, emiatt kedveltem már korábban is. Viszont azt nem tudom megérteni, hogy miért kellett ezért folyton magát büntetnie. Mármint szándékosan olyan dolgokat tartott helyesnek, amik neki rosszak, ezzel vezekelt Isten előtt. Én nem vagyok vallásos, de nem emlékszem a Bibliából olyan részre, ahol Isten azt kérné az emberektől, hogy éljetek rosszul - az más dolog, hogy szerényen, a kettő között van különbség. Olyan rövid az életünk, nem hiszem, hogy ez alatt folyton vezekelnünk kellene. 

2013. október 26., szombat

Karinthy Frigyes - Tanár úr kérem

A kiadó honlapján lévő tartalom:

A Karinthy-spektrum minden színe egyetlen világról ad hírt, az eltévedt és hazatapogatózó ember világáról. Elfelejtett valamit, miközben állandóan beszámolt valamiről, felejtett valamit, amit még okvetlenül el akar mondani. Így mondja, "Nem mondhatom el senkinek. Elmondom hát mindenkinek."
(Márai Sándor)


Hallgatás után: 

Rudolf Péter előadásában már nem ez az első hangoskönyv, amit hallgatok, de tőle bármi tetszik. :) Mindent olyan nagyon kifinomult érzékkel tud hangsúlyozni, előadni, hogy az előadása után nem is tudom a fejemben sem máshogy hangsúlyozni a szöveget, mert érzem, hogy az a helyes, ahogy ő tette. Így viszont tényleg minden mű megszépül. Mondjuk Karinthynak nem kellett megszépülnie, ő önmagában is lenyűgöző, ezek a novellák pedig olyan őszintén naivak, hogy szó szerint megsimogatják az ember lelkét - persze emellett még nagyon is jókat lehet rajtuk kacagni. 
Hallgatás közben végig azon gondolkodtam, hogy mióta ezek megíródtak, mennyit változott a világ, főleg az iskola és a gyerekek. Nem vagyok biztos benne, hogy ha egy mai diák kezébe adnánk ezt a kötetet, akkor értene benne mindent. De azért csak a kezébe adnám, hogy elgondolkodhasson rajta, két novellát pedig egyszerűen ma is muszáj ismerniük: A jó tanuló felel és A rossz tanuló felel címűeket. Alapművek. Amúgy a legnagyobb különbséget abban látom, ahogy a világhoz hozzáállnak: a mai diákok hetykeséggel kezelik az iskolát, az életet, ámde régen, akkor még komolyan vették a feladatokat. 
Szégyenszemre Karintytól még nem olvastam mást, pedig nagyon tervezem, de ezek után pláne, hogy fogok.

2013. október 24., csütörtök

Baráth Katalin - A fekete zongora

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Az 1900-as évek elején az álmos Ókanizsán Dávid Veronika, az emancipált eladókisasszony saját romantikus regényét írja munkahelyén, a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili – egy késsel a hátában. Zsebében egy kitépett könyvlap, rajta egy Ady-vers: A fekete zongora.
A békés kisváros élete természetesen fenekestül felfordul, és a szerb rendőrkapitányból és a városi orvosból álló tapasztalatlan nyomozócsapatba bekönyörgi magát Veronika is, aki persze mindig mindent jobban és hamarabb tud, mint a hivatalos közegek. Az ügybe belekeveredik a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, az apáca és a zsidó kereskedő, sőt Veron még Szegedre is elutazik, ahol magát Ady Endrét hallgatja meg egy felolvasóesten, közben pedig a hullák egyre csak szaporodnak…
Baráth Katalin remekbeszabott regénye kiváló érzékkel jeleníti meg a boldog békeidőket; stílusa és humora miatt Bohumil Hrabal olvasói fogják szeretni, eltökélt nyomozója, Dávid Veron miatt pedig Agatha Christie rajongói fogják nagy élvezettel forgatni a regényt, amely kibővített, végleges változatban és két novella kíséretében kerül végre a széles olvasóközönség elé.

Olvasás után:

E könyv alapötlete nagyon jó. Végre egy magyar krimi, ami ráadásul a jobbik fajtából való: nem egy elképzelt univerzumban játszódik, nem Budapesten játszódik, hanem egy csendes kis városkában a múltban játszódik valódi történelmi viszonyok között. Ezzel már sok embert meg is lehet fogni! Ezek után persze még mindig el lehet rontani ezt a könyvet, mondjuk ha unalmas, vagy nem tökéletes a felépítése, de erre a könyvre egyik sem jellemző. Nem unalmas, mert mindig történik benne valami: vagy a bűnténnyel kapcsolatos dolog, vagy Dávid Veron szerelmi életével kapcsolatos dolog, szóval élvezet elmerülni benne. Tökéletes a felépítése is. Nem véletlen, hogy az írónő a könyv végére van olyan bátor,  hogy még Poirot-t is belekeveri a történetbe, teheti ezt teljes nyugodtsággal, mert tényleg olyan tökéletesen kidolgozottak a krimi szálai, mint egy Agatha Christie krimiben. Erősen próbáltam előre kitalálni a gyilkost, de csak akkor sikerült, amikor azt a szerző szerette volna, hiszen olyan óvatosan voltak csepegtetve az információk. E két tulajdonságból következik, hogy nagyon akciódús a történet, így nem kell attól félni, hogy egy lányregényt olvasunk, még akkor sem, ha Dávid Veron főszerepétől ezt várnánk.
Mellesleg érdemes egy kicsit beszélni a szerelmi szálról is. Bevallom őszintén, azt hittem, hogy azért annyira sikervadász lesz a könyv, hogy a végére happy end szerelmi sztori lesz, de nagyot tévedtem. Nem elég, hogy Dávid Veronnak nem jön össze a nagy parti, de még a kicsi parti sem és hát még meg is szégyenül az egész város előtt. Ez már döfi! Így legalább már tényleg életszagú is az egész, mondjuk ezt nem csak a végkifejletre lehet elmondani, hanem az egész történetre is.
Sokan említik ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy milyen jó a benne rejlő humor. Én ezt annyira nem humornak, inkább hangvételnek nevezném. Inkább a hangvétele olyan, hogy az ember már humorosan is áll hozzá a sztorihoz. Mondjuk a barokkos körmondatokba időnként még belezavarodnom is sikerült, emiatt mégsem olyan könnyed az olvasása, hanem megtartja a régies légkört. Emellett külön pirospontot érdemel a rengeteg irodalmi szál belevonása is a történetbe! Ady felolvasóestje, valamint a Révai Nagylexikonnal elkövetett önvédelem külön tetszett! :)

2013. október 10., csütörtök

Megjelenések

Kaptam néhány belső infót megjelenések dátumáról, ezt szeretném megosztani itt. :) A Maxim Könykiadó Dream válogatásáról van szó:

Angyali gonosz (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Angyalvágy (várható megjelenés: 2013. október 7.)
A sötétség városa (puhakötésben megjelent)
Az őrző (várható megjelenés: 2013. november 29.)
De mi került a pitébe? (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Elakadó lélegzet (várható megjelenés: 2013. október 7.)
Gyilkos kegyelem (puhakötésben megjelent)
Ha az enyém lennél (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Kalitkába zárt álmok (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Milyen is a boldogság? (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Szerelem első kattintásra (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Szerethetetlen (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Veszedelmes sorscsapás (várható megjelenés: 2013. október 15.)

Ami mondjuk engem jobban érdekel, az a szépirodalmi listájuk, nézzük ezt is: 

A könyvárus rejtélye (várható megjelenés: 2013. november 29.)
A lány, aki megérintette az eget (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Az örök szépségen túl (megjelent)
Az univerzum és Alex Woods (várható megjelenés: 2013. november 29.)
Felettünk a csillagos ég (várható megjelenés: 2013. október 15.)
Hová tűntél, Bernadette? (puhakötésben megjelent)
Kutya csillagkép (puhakötésben megjelent)

Amúgy érdemes megnézni a kiadó Facebook-oldalát, ami meglepően sűrűn frissül, így lehet friss infókat szerezni. Nem mellesleg ITT 30 %-os kedvezménnyel lehet könyvet vásárolni. :) (Október 15-ig)

Az ezekhez kapcsolódó nagyon szép borítók: 
 
 

2013. október 2., szerda

Stefan Bollmann - Az olvasó nők veszélyesek

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Az olvasó nők története a festészetben és a fotóművészetben is tükröződik, hiszen az olvasó nőalakok minden korszakban lenyűgözték a művészeket. Persze több évszázadnak kellett eltelnie, mire a nők végre valóban azt olvashatták, amihez kedvük támadt. Kezdetben csak hímezniük, imádkozniuk, gyerekekre vigyázniuk és főzniük volt szabad. Attól a perctől fogva azonban, amikor rájöttek, hogy az olvasás révén az otthon szűk világát a gondolatok, a fantázia, és nem utolsósorban a tudás határtalan világával cserélhetik fel, fenyegetést jelentettek a férfiak uralta társadalomra. A nők az olvasás által olyan tudásanyagot sajátíthattak el, melyet eredetileg nem nekik szántak. Stefan Bollmann az olvasó nők történetének ezt az izgalmas fejezetét beható részletességgel vizsgálja a középkortól a jelenig, a súlypontot a XIX. és XX századi alkotásokra helyezve. A kiválasztott festményeket, rajzokat és fényképeket rövid kísérőszöveggel mutatja be.
Az olvasó nőket ábrázoló képek különleges szépséggel, bájjal és kifejezőkészséggel rendelkeznek. A rövid kísérőszövegek elmondják, hogy miért vagy mit olvasnak. Megismerhetjük egy-egy kép megszületésének társadalmi-művészi hátterét.

Olvasás (nézegetés) után:

Ez a könyv annyira-annyira csodálatos! Mostanában fedeztem fel magamnak a festészetet, amit nem csak nézni, de érteni is szeretnék, erre a könyvtárban szembe jön velem ez a könyv! Interneten már szemezgettem vele, úgyhogy nem is gondolkodtam rajta, hogy kivegyem-e. Alig vártam már, hogy hazaérjek és belenézzek és egy szusszra végignéztem az összes képet benne. Viszont ettől teljesen elteltem, mert kevés volt csak, ami nem tetszett, így bőven tudtam bennük gyönyörködni.  Következő alkalommal, mikor kézbe vettem, már a képek melletti szövegeket is elolvasgattam és csak ámultam és bámultam!
A könyv főszövegében írnak róla, hogy a cél az lett volna ezzel, hogy olyan legyen, mintha épp múzeumban járnánk. Azzal magyarázták, hogy ezt a könyvet úgy lehet lapozgatni, ahogyan sétálgatnánk egy kiállításon és a képek mellett ott vannak a szövegek is, ahogy egy kiállításon. De ez sokkal jobb annál! Pont azért, mert töprenghetek rajta és ha valami még jobban érdekel, akkor újra felüthetem és újra megnéztem, vagy megnézhetek rajta mást. Ha múzeum lenne, a töprengéseim miatt többször el kellene mennem. :) Szóval  nagyon örülnék neki, ha valaki megajándékozna ezzel a könyvvel, de az árát elnézve ez még egy jó ideig nem fog bekövetkezni (6000 Ft).
A könyvhöz egyébként két ember is írt szövegeket, egyet Elke Heidenreich. Ez egyáltalán nem tetszett. Kicsit olyan toborzó szöveg volt, hogy gyerünk, olvasson mindenki, de feleslegesnek tartom ezt, mert aki ezt a könyvet a kezébe veszi, az már régóta olvas. Emellett a toborzás stílusa sem tetszett. A másik szöveget a szerző, Stefan Bollmann írta, ami viszont nem lett gyenge. Néha hangosan felsikoltottam, hogy tényleg?!?! Olyan dolgokat mesélt az olvasásról, hogy csak kerekítettem a szemem, de lehet, hogy csak az én ismereteim voltak kevesek. Ami még nagyon tetszett, hogy voltak magyar kiegészítések hozzá, sőt egy egész fejezetet szenteltek annak, hogy Bellák Gábor kigyűjtötte a magyar festészet remekeit, ahol nők olvasnak - mert persze akadnak bőven ilyenek. :)
Ennél jobban nem tudok ömlengeni a könyvről, inkább megmutatom azt a pár festményt / képet, ami nagyon-nagyon megfogott! :)

Ez a kép annyira gyönyörű! Minden kis részletével! Madame Pompadour személyesen...


Ez a kép azért tetszik annyira, mert valahogy olyan mainak érzem, pedig több, mint 100 éve festették. A lány testtartása olyan hanyag, mint amilyet a 20. század végére tudnék datálni. :)

Marilyn történetén pedig nagyon meglepődtem, ez azért ragadt meg annyira.

Ezt a képet pedig volt szerencsém élőben is látni az utazó Munkácsy-kiállításon és már akkor elbűvölt, de most legalább ki is elemezgethettem!