2013. augusztus 22., csütörtök

Agatha Christie - Egy marék rozs

A moly.hu-n lévő tartalom:

Mr. Rex Fortescue gazdag ám kétes ügyletektől sem visszariadó üzletember. Amikor gyönyörű titkárnője behozza délelőtti teáját, megissza, majd heves görcsök közt meghal. Neele felügyelő hamar kideríti, hogy nem a teától – még a reggelijébe tettek lassan ható mérget. A gyanú így a családra terelődik s úgy tűnik, igencsak mindenkinek lett volna oka rá, hogy eltegye láb alól az öregurat. Nem áll gyanún felül a személyzet sem; fiatal, második feleségének alighanem szeretője van, különben miért végrendelkezett volna a jóképű fiatalember javára. Percy fiával üzleti nézeteltérései voltak (igaz, ő üzleti úton távol volt, de hátha a felesége?); lányát, Elaine-t nem engedte férjhez menni; s alighanem piszkos üzleteivel is szerzett magának egypár halálos ellenséget. A gyanúsítottak száma csökken ugyan, amikor a feleség teájába ciánkáli kerül, a mafla kis szobalányt pedig megfojtják, de az ügy semmivel sem lesz világosabb, amíg meg nem érkezik Miss Marple a szerencsétlen szobalány egykori úrnője. A bölcs vénkisasszony addig-addig cseveg a ház népével, míg rá nem jön először a bűntettek különös körülményeit megmagyarázó gyerekversikére (ebből derül fény az egyik legérthetetlenebb körülményre, a Mr. Fortescue zsebében talált maréknyi rozsra) majd ki nem deríti az igazi tettest – aki természetesen a legjobb alibivel rendelkező, legvalószínűtlenebb személy.

Olvasás után:

Tudtam, hogy Miss Marple lesz az, akiről szól ez a történet, de a könyv felénél már kezdtem furcsán nézni, hogy se híre, se hamva. Aztán feltűnt a színen és onnantól kezdve már sokkal izgalmasabb volt a dolog, mert nem csak egy férfi kopó agyával, de egy női furfangos, pletykás gondolkodóval is együtt kellett haladni. Így sokkal izgalmasabb volt az alaptörténet is, mert amiket addig 'elengedtem a fülem mellett', azokra most figyelnem kellett. Miss Marple nagyon bájos volt, ahogy sertepertélt a házban, mindenkihez volt egy-egy jó szava, ők pedig cserébe szépen csepegtették a hasznos információkat. Eddig csak egy könyvet olvastam az ő főszereplésével (Rejtély az Antillákon), de ebben a közegben sokkal jobban kedveltem!
Az alaptörténet amúgy nagyon jól felépített sztori, főleg hogy tényleg bárkinek lett volna indítéka megölni a családfőt (kedves kis család amúgy). Arra a csavarra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy több halott is lesz, az már tényleg rendesen összekavarta a szálakat.
Nemrégiben olvastam egy könyvet, amire folyton folyvást asszociáltam olvasás közben: A Manderley-ház asszonya. A környezet, a ház, a szolgálók teljesen hasonlatosak voltak a két történetben, nem is tudtam volna a lelki szemeim előtt másikat elképzelni, mint amilyet akkor elképzeltem. Így most furcsa módon nekem ugyanabban a házban két rejtélyes történet is játszódott.

2013. augusztus 2., péntek

Guillermo Martínez - Luciana B. lassú halála

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Tíz évvel ezelőtt Luciana sugárzó szépségű fiatal lány volt – most csak árnyéka önmagának: örökös rettegésben él, mióta meghalt a szerelme, majd őrjítő véletlenek sorozata kezdte elpusztítani mindazokat, akik közel állnak hozzá. Egyre erősödik benne a gyanú, hogy módszeres bosszú áldozata: egyszer durván megsértette Klostert, a híres írót, akinek a gépírónője volt, s aki azóta ördögi ügyességgel álcázza véletlennek a gyilkosságait.
Kétségbeesésében Luciana az egyetlen emberhez fordul, aki megoldhatja a rejtélyt, behatolhat Kloster elméjének és műveinek baljós univerzumába, hogy megtalálja a bizonyítékokat, melyekkel leleplezhetik őt – s talán még megmenthetik Luciana húgát, aki most Kloster, az író rajongója, s a szörnyű logika szerint a következő áldozat lenne…

Olvasás után:

Korábban már olvastam az írótól egy szakirodalom jellegű könyvet, és mivel nagyon elnyerte a tetszésemet, ezért gondoltam, hogy egy regénye sem lehet rossz. Nem is tévedtem, nekem ez a könyv nagyon bejött!
Két dolog miatt is garantált volt a tetszésem elnyerése: 1) a 3 főszereplőből 2 író, akik tényleg aktívan írnak és munkálkodnak, amibe bepillantani mindig nagy öröm, 2) az alaptörténetet, ami a bonyodalmakat okozza egymás után két szemszögből is megismerjük, az ilyet pedig nagyon szeretem. Ezzekkel a tulajdonságaival teljesen le voltam kenyerezve, de emellé még jött a gördülékenység, a logikus és érdekes sztori, valamint maga a rejtély, hogy vajon kinek van igaza, van-e a gyilkosságok mögött emberi személy, vagy minden a véletlen műve? Itt persze az író kicsit matematikázik is, ami nagyon tetszett: a véletlen szabályszerűségeit boncolgatja, amit ki is próbál az elbeszélő egy pénzérmével (feldobja sokszor és lejegyzeteli a eredményeket).
Amivel nehezen tudtam megboldogulni, mármint fejben felfogni, hogy ők Argentínában gondolkodnak, tehát amikor nyári vakációra mennek, akkor azt decemberben és januárban teszik, valamint az augusztus végi temetést egy kora tavaszi időjárással kell elképzelni. Amúgy azt megfigyeltem, hogy Buenos Aires szinte olyan, mint egy USA-beli nagyváros, mármint a leírás alapján: minden utcasarkon van egy reggelizőbár, szinte mindenki taxival jár, éjszaka sok hajléktalan tengődik az utcákon stb. Legalább is nekem ez volt az érzésem.
Sokan vannak, akik nem szeretik a befejezetlen sztorikat, én sem sokszor, de ebben az esetben ez most annyira nem zavart. Maguk a történetek befejeződtek, mert Luciana tényleg meghalt a végén, de az elméletre, hogy kinek is volt igaza, nem kapunk választ. Pont ettől egy kicsit olyan hátborzongató és magával szippantó a sztori, még akkor is, amikor már letettük a könyvet.