2012. augusztus 16., csütörtök

Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Dorian gazdag és gyönyörű fiatalember, aki örökké szép és fiatal akar maradni, s ezért még a lelkét is eladná. Miután egy barátja megfesti portréját, a fiú csak azt kívánja, hogy bárcsak a képmása öregedne helyette. Ördögi kívánsága teljesül. Dorian átadja magát az élvezeteknek, a bűn útjára lép, míg egy napon szörnyű felfedezést tesz; a pincében elrejtett képmás életre kel… Oscar Wilde egyetlen regénye az angol irodalom alapműve, korának botrányirodalma. Görbe tükörben mutatja be azt a társadalmat, amelyet elvakítanak a külsőségek, amely bármeddig képes lesüllyedni az élvezetek hajhászásáért, amelyben a felszínes szépség az élet értelme, amiért bűnt elkövetni művészet.

Olvasás után:

Kb. egy évvel ezelőttig nem is hallottam ennek a könyvnek a létezéséről, pedig azt tudtam, hogy Oscar Wilde-ról tanultunk az irodalom órákon. A moly.hu ismertetett meg ezzel a könyvvel és a rukkola.hu-nak köszönhetem, hogy enyém lett - ez volt az első könyv, amit happoltam az oldalról.
Nem volt ismeretlen a világ, amelyben játszódott, hiszen még idén olvastam a A hercegnő c. könyvet, ami ugyanezt volt hivatott bemutatni. Azt azért csendben megjegyzem, hogy az angol arisztokrácia történeteit nem lehet soha megunni.
A történet elején Dorian Gray egy nagyon bűbájos kis fiúcska volt, nem is értettem azt a listát, amelyen besorolták a legidegesítőbb / leggyűlöltebb főszereplők közé. A könyv végére valóban azzá vált, de az már nem is ugyanaz az ember volt, vagy legalább is én nehezen kapcsolom össze a kettőt. Amíg nem értem el a legutolsó fejezetig, addig azt gondoltam, hogy kár volt belekeverni a festményt a sztoriba, mert anélkül is egy kerek egész lett volna. De aztán elolvastam az utolsó fejezetet, ami nagyon-nagyon jó sikerült, csak ezért az egy momentumért megérte beleszőni az öregedő arcképet.
Negatívum volt viszont a sok mellébeszélés. Volt például egy egész fejezet, amit tovább lapoztam, mert semmi másról nem szólt, csak hogy Dorian milyen ékszereket, szőnyegeket, csecsebecséket kezdett el gyűjteni, kiegészítve ezeknek a művészeti, történeti taglalásukkal. Értem én, hogy telik közben az idő, de azt oda is lehet írni. :)
Nagy örömöm igazán akkor lett a könyvben, mikor megtudtam, hogy filmet is forgattak belőle és be tudtam szerezni DVD-n 1000 Ft-ért (gyűjtöm az irodalmi alkotásokból készült filmeket). Alig várom már, hogy megnézhessem!

Update: megnéztem a filmet! Felháborodásom elolvasható ITT.

2012. augusztus 12., vasárnap

Szabó Magda - Régimódi történet

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Az írónő egyik legnépszerűbb művében édesanyjának, Jablonczay Lenkének életét és sorsát, valamint egy család és egy egész korszak történetét írta meg dokumentumregény formájában: naplók, háztartási könyvek, a szereplők versei, elbeszélései, levelek, szóbeli és írásbeli visszaemlékezések feldolgozásával.


Olvasás után:

Hiába volt annyira hosszú és annyira tömör, alig tudtam letenni. Biztos most élem Szabó Magda-korszakomat, de ez nekem ismét nagyon-nagyon tetszett.
Az eleje kicsit döcögősen indult, de minden Szabó Magda-regény így indul (lehet, hogy van valami célja ezzel), de utána szinte repültek az események. Először kicsit távolinak éreztem, hogy Jablonczay Lenke nagyszüleinél kezdődik a történet, de ahogy haladtunk előre, egy kicsit sem bántam, mert annyira magával ragadó - vagy az, ahogy ír róla, vagy az, ami történt velük. És persze kiderül, hogy ott kellett kezdeni, hogy mindent megérthessünk, ami később kihat az írónő édesanyjának életére. Hihetetlen történetek, családi sztorik, amik történtek az ősökkel és a legjobban az tetszett, hogy amikor szomorú résznél jártam, én is átéreztem, mikor pedig boldogságnál, akkor szinte mosolyogva olvastam.
A könyv felénél végre el is érkezünk Jablonczay Lenke életéhez, akinek gyerekkorát senkinek sem kívánhatom, de nem csak azt, egész életét, hiszen nagyanyja haragja miatt élete végéig hazugságban élt, konkrétan azt hitte, hogy az anyja eldobta őt, mikor ez korántsem így történt. Azért egy ilyen teherrel a vállán felnőve csodálkozom, hogy épelméjű felnőtt nő vált belőle. A fiatalságának leírása pedig olyan álomba illő történet, amilyet a lányregényekben szoktak megeleveníteni. Arra tökéletes, hogy az akkori kor minden társadalmi elvárását, illendőségét megismerjük, tökéletes korrajz, akit érdekel a századforduló 'arisztokráciájának' élete, ezt a könyvet vegye a kezébe. A rózsaszín köd után viszont jön az első házasság, amelynél borzasztóbbat még életemben nem láttam / olvastam, nem is tehettek jobbat, mint hogy elválnak. Ha együtt maradnak, megcsömörlenek mindketten.
A könyv végére még egy kis háború hátterébe való betekintés is jutott. Pontosabban az, hogyan élhettek az emberek egy háború alatt - vagy inkább hogyan nem. A felsőbb körök azért még elevickéltek a mindennapokban, de ők is rosszul, csodának számított, ha a asztalt meg tudták teríteni mindennel, ami szükséges egy kiadós étkezéshez. Érdekes olvasmány ez is.
Sajnálom, most ez egy ilyen ömlengős könyvkritika lett, de így talán tudtam érzékeltetni, mennyire imádtam ezt a könyvet.