2012. július 22., vasárnap

Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg

A kiadó honlapján lévő tartalom:

A klasszikussá vált mesét szerzője barátjának, Leon Werthnek ajánlotta, ki mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyvet is. Az ajánlásban irónia bújkál, az írói szándék azonban világos: a mű nemcsak gyerekeknek szól. A kerettörténet (kényszerleszállás a sivatagban, megismerkedés egy rejtélyes kisfiúval, a visszatérés) valóságba oltott mese, megtörtént események költői változata. Az igazi mesevilág a B-612-es kisbolygón tárul elénk. Ezen a gyermekkort idéző játékbolygón él a címszereplő, s innen indul el látogatóba, a szomszédos planéták lakóihoz. E különös mesefigurák - köztük a király, akinek mindenki alattvaló; a hiú ember, aki csak csodálókat ismer; az iszákos, aki azért iszik, hogy elfelejtse szégyenét és szégyenkezik, mert részeges - valamennyien a valóság visszásságairól beszélnek. A gyermekmesén belül ott van egy másik, voltaire-i filozófikus mese: egy gyermek utazásának története, aki ártatlan szemével értetlenül figyeli a felnőttek világát. Hat bolygón tett látogatás tanítja meg a kis herceget, miképpen nem szabad élni.A Földön az első kissé keserű figyelmeztetést a kígyótól kapja, amikor magányosságról panaszkodik; Az emberek között is egyedül van az ember. A nagy titkot a rókától tudja meg, aki elárulja neki, hogy az élet értelme a szeretetben, a kapcsolatteremtésben rejlik. Ez az egyetlen módja, hogy az emberek kitörjenek magányuk börtönéből. A rókától tudja meg azt is, hogy mi köt erős szálakkal az élethez: Örökre felelős leszel azért, mert megszelidítettél. A kis herceg halála jelképes; elhagyja a Földet, hogy visszatérjen bolygójára, miután megtanulta, hogyan kell élni.

Hallgatás után: 

Már nagyon kicsi korom óta megvolt könyvben, még a Postabank-os kiadás, amit nagyon szerettem. Sokszor forgattam, nézegettem a képeket benne, tetszett az egész világ, amelyben a  kis herceg él. Nem is értem, miért nem olvastam még el. Nemrég viszont elém került hangoskönyvben és úgy döntöttem, ez lesz a tökéletes alkalom, hogy végig érjek rajta. 
Hallgatás közben azon morfondíroztam, hogy sokkal jobban ismerem ezt a könyvet, mint gondoltam. Az összes eseményét ismertem, sőt nagyon sokszor a konkrét szófordulatait is. Megdöbbentő élmény volt. 
Tartalmát tekintve egy nagyon aranyos kis történet, viszont elég erősen érződik benne az Író azon törekvése, hogy az emberek szemét rányissa a szeretet fontosságára. Gyerekeknek ideális. Engem viszont maga a kis herceg személye idegesített. Sokszor úgy csinál, mint aki nem teljesen komplett, néha meg úgy, mint aki többet tud a világról bárkinél és a 'bajsza alatt' mosolyog az embereken. Ennél kicsit őszintébb főszereplőt is el tudtam volna képzelni, ha már tényleg az őszinteségről és a szeretetről van szó. 
Összegezve: nagyon kedves mese, de nekem egy kicsit keveset adott, nem véletlenül gyerekkoromban ragadott meg annyira a kis herceg világa.

2012. július 1., vasárnap

Marton Mária - Tájképre nincs idő

A kiadó honlapján lévő tartalom:

A regény nem akarja áltatni olvasóját: szó sincs benne a szocializmus védelmezéséről, mint ahogy távol áll szándékától e korszak utólagos, dühös leleplezése is. Sőt, jótékonyan nélkülözi a visszatekintő elbeszélések feledékenységét és édes-keserű fűszerét, a nosztalgiát. Akkor hát mit akar ez a regény? Talán nem többet, de nem is kevesebbet: visszanézni egy korra – amit jobb híján szocializmusnak nevezünk –, hogy éltek, szenvedtek és szerettek itt emberek… 
A regény nem akarja áltatni olvasóját: szó sincs benne a szocializmus védelmezéséről, mint ahogy távol áll szándékától e korszak utólagos, dühös leleplezése is. Sőt, jótékonyan nélkülözi a visszatekintő elbeszélések feledékenységét és édes-keserű fűszerét, a nosztalgiát. Akkor hát mit akar ez a regény? Talán nem többet, de nem is kevesebbet: visszanézni egy korra – amit jobb híján szocializmusnak nevezünk –, hogy éltek, szenvedtek és szerettek itt emberek… 

Olvasás után: 

Szocialista lányregény. Engem az alcíme ragadott meg. A szocializmus korára amúgy is vevő vagyok, a lányregény pedig könnyed, laza, időnként pedig kedvem van a könnyedebb olvasmányokhoz. Az alcím egyik szavában sem csalódtam.
Viszont tényleg úgy álltam neki, mint egy lányregénynek és körülbelül a feléig hittem is ebben. Mind a gördülékenysége miatt, mind a karakterek miatt, mind az események miatt. Vegyük is ezeket sorra.
Gördülékeny az olvasata, ami sokszor nem hátrány, de ennél a témánál szívesen elidőztem volna jobban is. Sokszor annyira tőmondatokban fogalmaz az írónő, hogy az ember szeme akaratlanul is elsiklik a nehezebb mondanivaló felett is. A tőmondatok zavartak. A párbeszédek majdnem kivétel nélkül ilyenek voltak, de sokszor a  leíró rész is.
A karakterek. A főhős, Anna karaktere az elején még idegesített, de a végére annyira közel kerültem hozzá, hogy nagyon megkedveltem. Megsebzett, de mégis erős női karakter, és emellett még izgalmas is, főként a férfiak számára. Igen, jó sok férfi megfordult ebben a rövidke történetben, akiket ráadásul bármelyik nőolvasó az életben is szívesen látna. Természetesen Annának szinte mindegyikhez volt némi köze, ami miatt ismét közelebb állunk a lányregény kategóriához. Érdekes viszont, hogy míg a férfikarakterek ilyen csábítóak voltak, addig az Annán kívüli női karakterek nekem mind ellenszenvesnek tűntek.
Az eseményeket én sokszor túlzónak találtam, tényleg olyan lányregényesnek: váratlanok, a szerencse játszik közre dolgokban és sokszor hihetetlenek.
És akkor most jön a DE. Az egész könyv egy hihetetlen nagy korrajz. Igen, a szocializmusé, melynek minden társadalmi szintje bemutatást nyer. Az elején még idegesített az a direkt módszer, ahogyan ezt teszi az írónő, de a végére már vártam, hogy kiről mit is fogunk megtudni. A módszer pedig az, hogy aki Anna életében ebben a rövid időszakban szerepel, azt az elbeszélő egy rövid kitérővel be is mutatja. Mindenkiről mindent tudunk. Legalább is mi olvasók, mert a szereplőkre viszont nagyon is jellemző az a fajta tudatlanság, ami az információ visszatartásából származik. Végig az az érzésem volt, hogy tudok mindent, de mégsem tudok semmit, ezt jól eltalálta.
A könyvben egy dolog nagyon tetszett: a hétköznapisága, vagy hogy is fejezhetném ki magam. Minden annyira életközeli volt, annyira magyar és annyira múltbéli, hogy nagyon könnyű volt elképzelni, pont ilyen történetekre vágyom mindig (kivéve, mikor fantasy-t olvasok :D).