2012. május 10., csütörtök

Torey Hayden - Szellemlány

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Jadie sohasem beszélt. Nem nevetett, nem sírt, és nem adott ki semmilyen hangot. Akárhogy próbáltak közeledni hozzá, bezárva maradt saját zavaros világába, ahol a szellemek beszéd nélkül is megértik egymást. Az osztályba érkező energikus új tanárnak végre sikerül megtörnie a hallgatást. Ő tudja, hogy szóra bírni egy sérült lelkű gyermeket sokszor könnyebb, mint szembenézni azzal, ami elől a némaságba menekült, Jadie történetei mégis megdöbbentik. Feldolgozásukhoz minden korábbi tapasztalata kevés. Amiről a kislány mesél, túl borzasztó ahhoz, hogy bárki komolyan vegye – az elmondottak csak egy zavart elme víziói lehetnek. Vagy talán mégsem...
A könyv szerzője gyermekpszichológus, aki pályáját fejlesztő pedagógusként kezdte. Dolgozott általános iskolák speciális osztályaiban, kutatóintézetekben és magánklinikákon. Tanácsadója és együttműködője több gyermekbántalmazás ellen küzdő szervezetnek. 1979 óta írja visszaemlékezéseit az osztálytermekben, illetve terápiás csoportokban vívott küzdelmekről. Megrázó gyermeksorsokat bemutató könyvei sorra kerülnek fel a sikerlistákra.

Olvasás után:

Sok helyen olvastam, hogy nehéz erről a könyvről véleményt alkotni, és mivel már 2 hete befejeztem, de post még nem született, ezért ezt megerősíthetem. Még mindig kavarognak bennem az érzelmek. Most megpróbálom összeszedni a gondolataimat.
Rettegtem Jadietől. Nem is értem, hogy lehet egy nőnek annyi lélekjelenléte, mint amennyi a tanárnőnek volt. Borzasztó élményeken mentek keresztül mindketten és nagyon erősnek kellett lenniük ahhoz, hogy ezt ép ésszel átvészeljék. Jadie-nek nem is nagyon sikerült. Bár a könyv nem ad igazi feloldozást, megoldást, de már az is éppen elegendő, hogy az drasztikus beavatkozást követően Jadie szemlátomást jól érezte magát a bőrében és jól volt, többet nem kellett kisegítő osztályba járnia. Az egyik legmeghatározóbb jelenet benne pont az, mikor elhagyja ezt az osztályát - körülbelül 10 perc alatt. Az osztálytársak is értetlenül figyelik a történteket, de valahogy örömet is kiéreztem abban, ahogyan integettek neki az ablakból.
Meglepően jó a nyelvezete a könyvnek, hihetetlenül olvasmányos, pedig nem ezt vártam. Mind az írónő, mind a fordítás előtt kalapemelés. Sokszor olvastam értékelésben, hogy nagyon vontatott, de ez nem igaz, inkább életszerű. Mivel majdnem 1 év történéseit írja le, kellett a sok apró információ, pont úgy, ahogyan az tanárnő találkozott velük, ahhoz, hogy mi olvasók is megpróbáljuk kitalálni, mi válthatja ki Jadie különös beszámolóit.
Ezelőtt még sosem olvastam olyan könyvet, amely belülről láttat egy osztálytermet, az ott lévő munkát, és nekem, mint kezdő tanárnak ez nagyon nagy élmény volt. Még azok az apróságok is, amik megragadták a fantáziámat; például minden tanulónak lehetősége van igazi festőállványon festeni, kikeveri magának a színeket és nagyban fest. Mennyivel másabb ez, mint papíron, az asztalon. Érdemes lenne ezt Magyarországon is elterjeszteni. :) Egy szó, mint száz: ha valaki ismer olyan könyvet, amelyik belülről láttatja a tanórákat, legyen kedves és jelezze ezt felém. :)

1 megjegyzés:

  1. Örülök hogy tetszett :) vártam már a postodat erről a könyvről. Engem ledöbbentett a sztori, és nagyon jól meg volt írva a könyv, szerintem sem volt unalmas vagy vontatott.

    VálaszTörlés