2012. április 7., szombat

Philosztratosz - Erósz szárnyai

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Az ógörög Philosztratosz szerelmeslevél-gyűjteménye gazdag metaforarendszerekkel dolgozó, költői telítettségű, frappáns, olykor gnómikus vagy epigrammaszerű szövegeket tartalmaz, melyek a korabeli retorikai gyakorlatok szellemében fogantak. Philosztratosznál azonban mégsem a szónokiasság kerül előtérbe, levelei inkább szépirodalmi ihletettségűek, szinte modern prózaverseknek hatnak, mesteri érzékkel tud lelki alkatokat, beállítottságokat, de felvett pózokat is bemutatni, így nem egyszer egész történetek kerekednek a levelek köré. Ennek a fajta ábrázolásmódnak az intimitás mellett a finom, szinte észrevehetetlen irónia a fő jellemzője, melynek segítségével a szerző meggyőzően tudja bemutatni ugyanannak a dolognak két ellentétes értelmezését is.

Olvasás után:

Nem tudom, hogy ilyesmire számítottam-e, de meglepett a hihetetlenül jól szerkesztettség. Mármint a levelek tartalmi megszerkesztettségére gondolok. Mindegyik olyan volt, mintha egy előre megtervezett szónoklatot hallanánk. Mindenhez, amiről írni szeretett volna Philosztratosz, volt vagy egy tucat mitológiai példája, melyeket mindig a legjobb fordulatoknál vetett be.
Ekkor jutott eszembe, hogy mennyit változott már az évezredek óta az írás kultúrája. Néha elnézem a mai fiatalok leveleit, amiben egy helyesen leírt szó nincs, de szinte teljesen kivesztek belőle az írásjelek is. Az ókori és a mai levél is olyan, mintha beszédet hallanánk, de mindkettő egészen más okból - ráadásul az egyik jó értelemben, a másik rossz értelemben.
Még ami meglepő volt, hogy milyen érdekes hasonlatokat használt. Például a fiúkat hasonlította a rózsákhoz, mert szépségük ugyanolyan értékű. És nem vetette meg a pajzán gondolatokat sem, teljesen természetes dolog, ha valaki hűtlen, vagy a testéből él, hiszen az istenek is csinálnak ilyeneket... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése