2012. február 1., szerda

Aghata Christie - Rejtély az Antillákon

Fülszöveg:

– Van kedve megnézni egy gyilkos fényképét? – kérdezte a szederjes képű Palgrave őrnagy. Ám Miss Marple még nem is válaszolhatott, amikor a háta mögül közeledő léptek zaja hallatszott…
Csodálatosan ragyog a Karib-tenger azúrkéksége fölött a nap, gondtalanul sütkéreznek a strand meleg fövenyén az Arany Pálma-szálló vendégei, aki pedig színvonalasabb szórakozásra vágyik, kedvére tanulmányozhatja a nyugat-indiai szigetek egzotikus állat- és növényvilágát, mint az elválaszthatatlannak tűnő baráti négyesfogat: a higgadt, jó modorú Edward és Evelyn, meg a hangos Greg és a vidám Lucky. Este zene szól, hangulatvilágításnál táncolnak a párok: a szálloda újdonsült ifjú tulajdonosai, Tim és Molly nem kímélik a fáradságot, ha vendégeik kényelméről van szó.
És mégis…?
És mégis. Rejtély az Antillákon! Avagy: ki elégelte meg a szószátyár őrnagy szűnni nem akaró történeteit…? Kinek volt az útjában a szép fekete Victoria? ki zavarja meg a békés nyaralók éjszakai álmát…?
Rejtély az Antillákon!
De sebaj: mindenkit megnyugtathatunk – Miss Marple fölött eljárt az idő, de a bájos öreg hölgy mégsem hagyja magát. Kötögetés, csevegés, némi kis finom hallgatózás – és a rejtély nem marad örökre Rejtély!

Olvasás után:

Életem első Aghata Christie-jével Anita barátnőm ismertetett meg, aki már egy jó ideje függő lett, és aki karácsonyra meglepett egy példánnyal, konkrétan ezzel. Amint befejeztem A hercegnőt, rögtön neki is álltam ennek.
Az elején kicsit zavarban voltam, mert nem tudtam pontosan, hol játszódik. Nyilván az Antillák Közép-Amerikánál van, de többször emlegette benne Nyugat-Indiát is. Kisebb internetes kutatás után rájöttem, hogy az Antillák Hollandiához tartozó részét régebben Holland Nyugat Indiának hívták. Ahogy erre rájöttem, zavartalanul olvashattam tovább.
Első benyomásom Aghataról, hogy szereti nagyon összekuszálni a szálakat, pont azért, hogy az olvasóit elbizonytalaníthassa és a gyilkos leleplezésekor lehessen egy Aha-érzése, hiszen nyilvánvaló is volt, hogy ki a gyilkos. Jelentem, engem nem sikerült teljesen félrevezetnie, úgyhogy büszkén állíthatom, jól vettem az első akadályt. :)
Miss Marple személye nagyon elragadó. Nagyon jól játsza ebben a könyvben a csacsogós öreglányt, akinek minden szükségletét kielégíti, ha másokról pletykálkodhat, de közben az olvasó tudja, hogy ennél többről van szó. Különösen kedves jelenetem az, amelyet én csak 'kommandózásnak' hívok: elvetődik, hogy bekukucskálhasson az üvegajtón, de arra azért figyel, ha valaki észreveszi, akkor csak egy elbotlott vénlányt láthasson. :D Zseniális. :)
Valamiért a Miss Marple-s filmek is kimaradtak az életemből és ahogy keresgéltem az interneten, láttam, hogy ebből a könyvből is készült filmváltozat, úgyhogy majd igyekszem azt is beszerezni. És még az sem kizárt, hogy a jövőben több Aghata Christie-t fogok elolvasni, de úgy érzem, egyelőre még nem lettem elvakult követője.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése