2012. február 12., vasárnap

Déry Tibor - Vidám temetés

Fülszöveg:

Az ötvenes évek történelmi eseményeinek emléke olyan kisregények, novellák megírására késztette Déry Tibort, amelyek nem csupán ezeknek az eseményeknek embertelen, törvénytelen, szorongató világát örökítették meg, hanem fölmutatják az emberi tartalékot, amely biztosítékot jelent az író hősei – és az olvasók – számára is, hogy az erőszak testet-lelket pusztító újjászületése ellenére mégis léteznek tartós kapcsolatok, sérülés nélküli érzelmek, emberség, tisztesség, tisztaság hangját hallató hősök.
Törvénytelenség, embertelenség és tisztán megőrzött érzelmek egymással feleselve viszik előre a kötetünkben közölt öt kisregény és novella történetét. Az 1955 és 1962 között született Déry-írásokat ez a tartalmat is kifejező szerkesztési elv kapcsolja össze. Az ártatlanul bebörtönzött hősök és a szabadulásukat otthon váró társaik; a játékból ketrecbe zárt kisgyerek és a kiszabadításáért szót emelő fiú; a haláltusa utolsó óráiban számvetést készítő haldokló és a halált leső környezet olyan ellentéteket szembesít, amelyekből a történetek záróakkordjaként mindenkor a tiszta emberség hangja csendül ki.

Olvasás után:

Szeretem Déry Tibort. Már önmagában azt is jó ötletnek tartom azt, amiről ír, pláne ahogy kivitelezi. Minden írása olyan kifejező, hogy szinte magam előtt látom játszódni a történetet, mintha én is ott lennék, és így teljesen bele tudom magam élni a szocializmus világába. Valószínűleg ezért is szeretem: sokan meséltek már nekem róla, szülők, ismerősök, de mivel én akkor nem éltem (pontosabban kisbaba voltam), ezért teljesen megérteni sosem tudom az akkori életet, így most már kicsit könnyebb.
Mikor megrendeltem ezt a könyvet, nem tudtam, de ez egy gyűjtemény, egy kisregény és négy novella található meg benne. Vegyük ezeket sorra:

Niki (kisregény): korábban már olvastam és írtam is róla, itt megtekinthető.

Vidám temetés (novella): Egy rákos férfi utolsó stádiumát írja le. Két vetülete is van a dolognak: egyrészt ahogy az 'özvegy' viselkedik, másrészt a beteg gondolatai. Nagyjából így két részre is oszlik a novella, persze átfedések vannak. Még sosem voltam egy haldokló szobájában, de itt most lehetőségem volt rá - mondjuk nem vágyom rá újra. Csak dicsérni tudom Déry leírásait.

Szerelem (novella): A kedvenc novellám. Nem csak Dérytől, hanem a novellák tömkelege közül. Egy börtönből szabaduló politikai elítélt első napja, pontosabban a börtöntől hazáig vezető út leírása. Fantasztikus! Tényleg el tudtam képzelni mindent. A legjobb benne, hogy mindenről csak úgy ír, ahogyan megtörtént, az okokat nem tárja fel, az olvasóra bízza, így hagyva egy kis teret neki.

A cirkusz (novella): Lehet, hogy furcsán hangzik, de féltem tőle. Egy falu gyerekeiről szól, akik egyik nap kitalálják, hogy cirkuszosat fognak játszani, de már a novella elején érezni lehet, hogy a 'vezetők' nagyon kegyetlenek és nem riadnak vissza semmitől. Nem szeretek gyerekkori kegyetlenségekről egyáltalán tudomást venni, nem számít, hogy velük tették, vagy ők tették, mindenhogyan borzasztó. Igazából nem volt olyan vészes a végkimenetele a történetnek, sokkal rosszabbra számítottam, valószínűleg azért is féltem tőle annyira.

Két asszony (novella): Egy haldokló, 96 éves anyós és menye, akik minden nap azt várják, hogy újra láthassák az őket összekötő férfit. A legfurcsább az benne, hogy itt is azt éreztem, mintha én is ott ülnék a néni szobájában és figyelném őket. Megrendítő a történet, főleg azok után, hogy a szereplők teljesen megfeleltethetőek az író anyjának és feleségének (erről a könyv utószavában olvastam).

2012. február 1., szerda

Aghata Christie - Rejtély az Antillákon

Fülszöveg:

– Van kedve megnézni egy gyilkos fényképét? – kérdezte a szederjes képű Palgrave őrnagy. Ám Miss Marple még nem is válaszolhatott, amikor a háta mögül közeledő léptek zaja hallatszott…
Csodálatosan ragyog a Karib-tenger azúrkéksége fölött a nap, gondtalanul sütkéreznek a strand meleg fövenyén az Arany Pálma-szálló vendégei, aki pedig színvonalasabb szórakozásra vágyik, kedvére tanulmányozhatja a nyugat-indiai szigetek egzotikus állat- és növényvilágát, mint az elválaszthatatlannak tűnő baráti négyesfogat: a higgadt, jó modorú Edward és Evelyn, meg a hangos Greg és a vidám Lucky. Este zene szól, hangulatvilágításnál táncolnak a párok: a szálloda újdonsült ifjú tulajdonosai, Tim és Molly nem kímélik a fáradságot, ha vendégeik kényelméről van szó.
És mégis…?
És mégis. Rejtély az Antillákon! Avagy: ki elégelte meg a szószátyár őrnagy szűnni nem akaró történeteit…? Kinek volt az útjában a szép fekete Victoria? ki zavarja meg a békés nyaralók éjszakai álmát…?
Rejtély az Antillákon!
De sebaj: mindenkit megnyugtathatunk – Miss Marple fölött eljárt az idő, de a bájos öreg hölgy mégsem hagyja magát. Kötögetés, csevegés, némi kis finom hallgatózás – és a rejtély nem marad örökre Rejtély!

Olvasás után:

Életem első Aghata Christie-jével Anita barátnőm ismertetett meg, aki már egy jó ideje függő lett, és aki karácsonyra meglepett egy példánnyal, konkrétan ezzel. Amint befejeztem A hercegnőt, rögtön neki is álltam ennek.
Az elején kicsit zavarban voltam, mert nem tudtam pontosan, hol játszódik. Nyilván az Antillák Közép-Amerikánál van, de többször emlegette benne Nyugat-Indiát is. Kisebb internetes kutatás után rájöttem, hogy az Antillák Hollandiához tartozó részét régebben Holland Nyugat Indiának hívták. Ahogy erre rájöttem, zavartalanul olvashattam tovább.
Első benyomásom Aghataról, hogy szereti nagyon összekuszálni a szálakat, pont azért, hogy az olvasóit elbizonytalaníthassa és a gyilkos leleplezésekor lehessen egy Aha-érzése, hiszen nyilvánvaló is volt, hogy ki a gyilkos. Jelentem, engem nem sikerült teljesen félrevezetnie, úgyhogy büszkén állíthatom, jól vettem az első akadályt. :)
Miss Marple személye nagyon elragadó. Nagyon jól játsza ebben a könyvben a csacsogós öreglányt, akinek minden szükségletét kielégíti, ha másokról pletykálkodhat, de közben az olvasó tudja, hogy ennél többről van szó. Különösen kedves jelenetem az, amelyet én csak 'kommandózásnak' hívok: elvetődik, hogy bekukucskálhasson az üvegajtón, de arra azért figyel, ha valaki észreveszi, akkor csak egy elbotlott vénlányt láthasson. :D Zseniális. :)
Valamiért a Miss Marple-s filmek is kimaradtak az életemből és ahogy keresgéltem az interneten, láttam, hogy ebből a könyvből is készült filmváltozat, úgyhogy majd igyekszem azt is beszerezni. És még az sem kizárt, hogy a jövőben több Aghata Christie-t fogok elolvasni, de úgy érzem, egyelőre még nem lettem elvakult követője.