2012. január 23., hétfő

Amanda Foreman - A hercegnő

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Georgiana mindenekelőtt az ellentmondások asszonya. Elismert szépség, de férje mégsem értékeli. Az emberek rajongnak érte, mégis annyira bizonytalan, vajon képes-e másokból szeretetet kiváltani, hogy végül férjének szeretője, lady Elizabeth Foster gyanús rajongásától válik függővé. Ír, de sosem publikál a saját neve alatt. Elkötelezett anya, aki feláldozta egyik gyermekét, hogy a másik hármat megmentse. Híresség és a művészetek támogatója egy olyan korban, amikor a házas nőktől még megtagadnak minden jogi státuszt. Politikus választójog nélkül, és képzett taktikus egy emberöltővel a professzionális pártpolitika kialakulása előtt.Különös és boldogtalan szerelmi élete csupán egy szál ebben az izgalmas életrajzban, mely bepillantást enged a 18. századi angol arisztokrácia szövevényes politikai világába.

Olvasás után:

Nem is tudom, hogy mi vitt rá az elolvasásra, mert alapvetően nem rajongok az ilyen könyvekért. Viszont kicsit sem bántam meg, hogy elolvastam, az alatt az idő alatt teljesen a hatása alatt voltam és ha nem úgy jöttek össze a dolgaim, akkor elvonási tüneteim voltak. Ha jobban belegondolok, nem is a főszereplőért rajongtam, inkább a korért és szokásokért, amik jellemzőek voltak a 18-19. század Angliájában.
Tény, hogy azért megszerettem Georgiana-t. Az egész regény alatt azt vártam, mikor lesz már végre boldog, mikor nő be a feje lágya és hagy fel az egészségét romboló szórakozásokkal. Sokat izgultam amiatt is, hogy végre sikerül-e fiút szülnie, vagy hogy alakul lányainak a sorsa. A nem kicsi kutatómunka, ami a könyv mögött áll, segítségével sikerült elég pontos jellemrajzot készíteni a szereplőkről, és tényleg olyan lett, mint egy regényben.
Talán kicsit sok a politizálás a könyvben. Nyilván enélkül nem ismerhetnénk meg Georgiana kiváló érzékét a témához, de az egész whig párt bemutatását egy kicsit túlzónak találom. Érdekes lehetett egyébként ez a pár: Georgiana és a férje. Míg a feleség élt halt a politikáért és nem is játszott rosszul, addig a férjét nagyon hidegen hagyta az egész és nem is tudott érvényesülni benne (az ő családja elvárta volna, hogy a nevével sokra vigye).
Elég kuszák a gondolataim a könyvről, lehet várnom kellett volna még ezzel a bejegyzéssel. Tömény impulzusokat kaptam tőle, ami éppenséggel nem hátrány.
Egy dolgot még szeretnék megemlíteni: a magyar kiadás borzasztó. Ahogy néztem, igyekeznek is kiadni az újabbat, ami egy helyes lépés tőlük. Ennyi helyesírási és szerkesztési hibát még egy könyvben sem találtam. A fülszövegben hiba van, valahol a főhős nevét elírták, valahol az idézőjel sosem zárul le, a lábjegyzetek jelölve vannak, de nincs ott semmi, vagy nincs vége a lábjegyzetnek. Arról már nem is beszélve, hogy az évszámokat is rendesen összekutyulták, ami viszont durva hiba, mert ezzel már a tartalmat is csorbították.
Amint eljutok oda, a filmet is szeretném megnézni belőle, kiváncsi vagyok ennyi adatból mit is használtak fel benne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése