2011. december 12., hétfő

Dr. Csernus Imre - Ki nevel a végén?

A kiadó honlapján lévő tartalom:

„Hosszú évek óta foglalkozom mind a szülőkkel, mind a gyerekeikkel. Drog-, alkohol-, játékszenvedély-, gyógyszerfüggőséggel és más nyomorokkal, amelyekben a gyerekek vannak és lesznek érintve. Azt hiszem, rég eljött az ideje, hogy kinyissuk a szemünket.”
Mivel kell ma szembenéznie annak, aki gyereket vállal és nevel? DR. CSERNUS IMRE szerint elsősorban önmagával. Hiszen csak ezután birkózhat meg a világ démonaival, kábítószerrel, erőszakkal, szexualitással, bűnnel és bűnhődéssel.
„Ki nevel a végén? Neveljük egymást a sok tudatlanságunkkal, félelmeinkkel, erényeinkkel és hibáinkkal: a gyerekek a felnőtteket, mi őket, a világ mindannyiunkat. A változás nagy fájdalommal jár, egyesek nem is fogják ezt bevállalni, ezzel sincsen gond. Mivel tőlük is sokat tanulhatunk.”
A gyereknevelés kapcsán a szerző ezúttal is olyan kérdésekkel szembesíti olvasóit, amelyeket a legtöbben nem tudnak vagy nem mernek feltenni maguknak. Pedig a jövőnk forog kockán.

Olvasás után:

Majdnem nem olvastam végig. A és a Férfi után az eleje nem adott szinte semmi újat. Igaz, újra elgondolkodtam azokon a dolgokon, amikről azok elolvasásánál, de nem egészen arra vágytam. Ami miatt mégsem tettem le, az a könyv érdekessége: tele van tűzdelve 3 olvasó/író véleményével, akik szabadon asszociálva az egyes gondolatokhoz hozzáfűzték a saját gondolatokat, amik sokszor nem egyezted Csernus Doktoréval, így legalább több szemszögből is átgondolhatóak a dolgok. Van egy 'Gyerek', egy 'Szülő', egy 'Szerkesztő' és egy 'Tanító'. Utóbbi volt számomra nagyon érdekes, mert sok iskolai példával jött, illetve arról beszélt sokat, hogy az otthoni problémák hogyan ütköznek ki az iskolai viselkedésben, problémákban. Mivel én is tanárnak készülök, ezért hasznos információk voltak ezek.
A könyv egyik legérdekesebb fejezete majdnem a végén volt már: a drog. Mindig elzártam magam a témától, nem akartam tudomásul venni (biztos a jóhiszeműségem miatt), hogy ez mennyire el tudja rontani az emberek életét. Valójában a legdurvább felismerés bennem az volt, hogy milyen aprócska dolog is elég ahhoz, hogy valaki kőkemény drogos legyen és nem nagyon van visszaút. A legmegdöbbentőbbek itt a 'Szülő' megjegyzései voltak, akinek a fia már tiszta, de kemény droghasználó volt, ő pedig, mint jó szülő, ezt szinte észre sem vette. Ha mégis, megpróbálta meggyőzni magát, hogy az ő fia ennél okosabb. Az meg végképp meggyőzte az igazáról, mikor a fia képes volt elhitetni tisztaságát egy pszichológussal, aki megnyugtatta az anyát. Elég mellbevágó dolgok voltak, de úgy érzem, most már tisztán látok a témában.
Egy érdekes fejezet volt még benne, ami a gyerekbarátságokról szólt. Még sosem gondolkodtam rajta, hogy az másabb, mint a felnőtt, de ahogy leírták, rájöttem, hogy tényleg: egészen más elv szerint működnek, ezért nem olyan tragikus, ha véget ér. Rájöttem arra is, hogy én már elég korán felnőtt barátokat kerestem, mikor még a kortársaim gyerek barátságokat kerestek, így emiatt én sokszor sérültem is. Lehet, hogy korán érő típus voltam. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése