2011. július 31., vasárnap

Tapasztalataim a moly.hu-ról

Olvasás 7 hete - Negyedik hét

A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése

Elég régen hallottam már a moly.hu könyves közösségi oldalról, de sokáig húzódoztam tőle, mondván már rengeteg közösségi oldalon vagyok fent, nem hiányzik nekem még egy. De mikor már a második legjobb barátnőm (akiről egyébként nem is sejtettem volna - @czanita) kérdezte meg, hogy miért nem vagyok fent a honlapon, akkor egy váratlan pillanatban regisztráltam. Az elején nem nagyon fogtam fel a lényegét az egésznek, azt hiszem, főleg azért, mert kevés embert figyeltem, így nem is tudtam, mi a lényeg. De mikor már beindult a biznisz, akkor sokszor már alig vártam, hogy gépközelbe kerülhessek és újra megnézhessem, kinek milyen könyves élményei voltak.

Az egyik barátnőm (@zakkant) által eljutottam már az elején két moly-talira is, és meglepő élményekben volt részem. Olyan emberek ültek le a kis asztalunkhoz, akikről elsőre, azt hiszem, nem gondoltam volna, hogy valaha is szóba elegyednénk, de annál a bizonyos asztalnál kezdettől fogva megvolt a közös téma, ami összehozott bennünket. Ezekben az emberekben a közös téma mellett nagyon pozitívan is csalódtam, egészen új horizontok nyíltak meg előttem, melyek igazán személyiségfejlesztő hatással voltak rám.

De hogy ne csak magamról beszéljek, valami moly-fényező dolgot is kellene írnom. Az alig 1 éves tagságom alatt észrevettem egy fontos dolgot: a moly-barátok figyelnek egymásra, sőt nem csak az ottani emberekre figyelnek, hanem azokra, akik potenciális moly-tagok. Itt arra gondolok, hogy próbálunk észleléseket létrehozni, ami azzal jár, hogy a városban, iskolában, munkahelyen, tömegközlekedési eszközökön pásztázzuk az embereket, hogy ki olvas, mit olvas, és ha találtunk ilyet, akkor máris valamilyen kapocs köt össze bennünket: az olvasás szenvedélye.

2011. július 22., péntek

Szabó Magda - Drága Kumacs!

A kiadó honlapján található fülszöveg:

Annak idején, 1960 körül Hermann Hesse fedezte fel Szabó Magdát a nyugatnémet Insel könyvkiadónak, s így közvetve a Nyugatnak, a nagyvilágnak. Szabó Magda számára akkor és később is, a korabeli magyar kultúrpolitikának a „tiltás, tűrés, támogatás” hármasszabályával jellemzett viszonyrendszerében roppant fontos volt a külföldi ismertség, a nyugati visszajelzés, amely nemcsak az irodalmi életben, hanem egzisztenciálisan is valamiféle védettség- és biztonságérzetet adott neki.
Részben ez is indokolhatja, hogy a leghosszabb, leghűségesebb, legbizalmasabb barátság – az Ókút-beli Agancsos mellett – egy külhoni magyar irodalmárhoz, műfordítóhoz, kritikushoz, a Neue Zürcher Zeitung munkatársához, Haldimann Évához fűzte. Persze ebben fontosabb körülmények is közrejátszottak: a nagy műveltségű, kifogástalan ízlésű, ízig-vérig európai barátnőt Szabó Magda rokon léleknek érezte; nemhiába írja neki egy helyütt: „rengeteget gondolok Rád, és néha eltűnődöm, milyen érdekes, hogy Neked semmit se kell és kellett soha magyarázni, mindjárt megértetted a játékaimat, mintha a kishúgom volnál...”
Több évtizedes kapcsolatuk során csak nagy ritkán találkoztak személyesen. Érintkezésük legfőbb eszköze a levelezés volt. Az itt közreadott, 1970 és 2005 között keletkezett százhatvanöt levélből jól látható, hogy Szabó Magda a négyszemközti beszélgetés megfelelőjeként használta a kommunikációnak ezt a formáját: kendőzetlen nyíltsággal, őszinte fájdalommal vagy éppen sugárzó derűvel számolt be mindarról, ami történt vele és körülötte, hétköznapi életéről, utazásairól, betegségeiről, közéleti szerepéről, egyházról, pályatársakról, az irodalmi életről a rendszerváltás előtt és után, sikereiről és az őt érő méltánytalanságokról, imádott férjéről, Szobotka Tiborról, kedvenc kutyáiról-macskáiról, egyszóval bármiről, ami csak barátok közt felmerülhet. Ezekben a levelekben – ahogy Haldimann Éva írja – „benne van az egész élete, hiszen ebből a zseniből csak úgy folyt a téma és a szó”.

Olvasás után:

Nagyon tömör és nagyon sok. A végére már untam, mert sajnos a folytonos megszakítások miatt nagyon sokáig tartott elolvasni, és a végére már másra vágytam. Emiatt egy kis lelkiismeret-furdalásom is van, mert amúgy nagyon élvezhető és kellemes olvasmány, és valóban olyan, amiből elég jól bele lehet látni egy írónő lelkébe.
Sajnos majdnem az egészet átszövi a gyász, hiszen a kettejük barátságának elején meghal Szobotka Tibor, a férj, és az írónő nem hajlandó élni nélküle, legalább is nem boldogan. Éveket szentel annak, hogy a férje idő utáni elismerése végett összetegye az életművét, amit maradéktalanul sosem sikerül neki, de igyekszik. Mekkora bánat lehetett benne amiatt, hogy látja, a közönség csak a férje halálhírére figyel fel, akiről ő tudta, hogy mekkora író, ráadásul állította mindig is, hogy nagyobb, mint ő, csak neki valahogy jobban jöttek össze a dolgok. A férjének az élete viszont a megnemértettség miatt keserűen telt és a jó híreket vele már csak a temetőben közölhette. Nem is értettem, ezt hogy tudta elviselni és feldolgozni.
Ami még megfogott a levelekből, az az, ahogyan a rendszervált(oz)ást leírta. Kislány voltam még akkor, nem emlékszem semmire az akkori kemény világból, de Szabó Magda a saját történetén keresztül elég valósághűen láttatja. Idősebb éveire konkrétan annyira leszegényedett, hogy komolyan meg kellett fontolnia, mikor milyen élelmiszert vesz meg. Azért ez eléggé elszörnyesztett... Azt gondolnánk, egy jól menő írónak rengeteg pénze van, ami valószínűleg így is van, de nem biztos, hogy Magyarországon. Szóval ez a pálya is megfontolandó...
Aki szeretné megismerné az igazi Szabó Magdát, az ki ne hagyja ezt a könyvet, de egy valamire érdemes figyelni: Szabó Magda már idős volt, mikor ezt írta, ezért a könyvet érdemes idősebb fejjel olvasni ahhoz, hogy valóban mindent megértsünk, ami benne szerepel. (Igen-igen, nekem sem most kellett volna ezt olvasnom, hanem jó pár évvel/évtizeddel később.)

2011. július 20., szerda

Hangulataim

Olvasás 7 hete - Harmadik hét

Mi alapján választod ki a következő olvasmányod?

Nem vagyok túl követhető ebben a kérdésben. Mindig az aktuális hangulatomnak megfelelő könyvet választom ki. Ezek a hangulataim is könyvekhez köthetőek, van például szépirodalmas hangulatom, romantikus hangulatom, tudományos hangulatom, ponyvahangulatom, ilyesmik. :D Egy-egy ilyen hangulat általában egy adott könyv elolvasásáig tart, mert addigra ki is elégítődik egy ilyen hangulatom. Ritkább esetben - ha nagyon jó az adott könyv -, akkor ez a hangulat elhúzódhat még egy könyv erejéig.

Nemrég pont így jártam, elolvastam Szabó Magdától Az ajtót, és annyira tetszett, hogy még több Szabó Magdát akartam, ezért elkezdtem a Drága Kumacsot is. Ezzel viszont már kicsit megcsömörlöttem, mert iszonyatosan hosszú, és most egy kicsit elég volt Szabó Magdából, most nagyon mást akarok olvasni. Például valami könnyedebbet, ponyvát vagy romantikust. Mondjuk az is biztos, hogy valami vékonyabb könyvet fogok levenni a polcról - és ebből az is következik, hogy nálam a vastagság is kiválasztási szempont. Tehát Dan Brown is várat még magára...

2011. július 13., szerda

Sorozatok

Olvasás 7 hete - Második hét

Sorozatok: olvasol-e, gyűjtesz-e sorozatokat?

Nem kedvelem a sorozatokat. Már csak surmóságom miatt is: nagyon költséges beszerezni minden darabját, kivétel ez alól, mikor el tudom intézni szülinapi ajándékként, vagy ilyesmi. Magamtól szerintem nem kezdenék el egyet sem.

Szerintem olvasni sem sokat olvastam sorozatot, most hirtelen 2 jut eszembe. Az egyik a Napóleon menyasszonya - Napóleon felesége - Adieu, Bonaparte trilógia, de ebben az volt a jó, hogy minden könyvet egyszerre megkaptam, így nem volt az az éktelen várakozás egy-egy rész között.

A másik ilyen - sokan biztos tudják rólam - a Twilight volt, ami viszont megőrjített. Már sokat hallottam róla, ezért egy netes, elég csúnya fordításban elkezdtem olvasni. Az első két résszel így végeztem, de elmondani nem tudom, mennyre zavart a sok hiba és a csúnya fogalmazás benne. Szerencsére a második résszel pont akkor végeztem, mikor megjelent magyarul a harmadik rész, egyből meg is vettem, tehát a sorozat megvételét a harmadik résszel kezdtem. :D Elég gyorsan végeztem vele, és a nem hivatalos fordítások ez annyira tetszett, hogy elhatároztam a negyedik részt nem fogom nem hiteles forrásból olvasni, hanem kivárom a negyedik könyv megjelenését. És akkor itt kezdődött a hihetetlen várakozás, tényleg őrjítő volt. Mikor végre beszereztem, pillanatok alatt el is olvastam és akkor meg az volt a rossz, hogy vége van. Többet nem fogok kapni ebből a sorozatból, pedig kb. másfél évig végigkísérte az életemet.

Amondó vagyok, nem jó sorozatot olvasni, úgyhogy ezentúl próbálom is magam távol tartani tőlük.

2011. július 9., szombat

Aki elindított

A moly.hu-n elindított programban szeretnék én is részt venni, ezért most 7 hétig születnek olyan rendhagyó bejegyzések, amik az olvasási szokásaimról, véleményemről szólnak. Kezdődik is.
--------------------------------------------

Ki adott először könyvet a kezedbe? Kinek a hatására kezdtél el olvasni?

Legelső könyvem, amit az iskolától függetlenül olvastam Mary Poppins volt. És hogy ki is adta a kezembe? Nem más, mint édesanyám, akinek nem sokat kellett győzködnie, hogy elolvassam, csak el kellett mondania pár hasznos információt a könyvről: neki kislánykorában ez volt az egyetlen könyve, ráadásul neki is ez volt az első. És ugyebár egy kislány mindig szeretne hasonlítani az anyukájára, ezért belefogtam.

Valószínűleg már akkor nagyon tetszett, hogy ő mennyire beletemetkezik egy-egy könyvbe, néha el is csíptem, mikor édesapámnak mesélt róla, hogy most milyen érdekeset olvasott és ez imponált nekem. :)

Azt kell mondjam, hogy most már valószínűleg túlnőttem a mesteremen, mert míg Anyu sokszor olvas Nora Roberts-et vagy Danielle Steel-t, addig én egy olyan könyvet nem tudnék elolvasni, inkább valami komolyabbat, aminek mélyebb mondanivalója van. Ettől függetlenül rajongásunk a könyvekért közös, közösen nézegetjük az akciókat a könyvesboltokban, vagy az internetes könyváruházakban.