2011. május 11., szerda

Szabó Magda - Az ajtó

A kiadó honlapján talált szerzői szavak a műről:

A mindig is mitológiai személyiségnek érzékelt Emerenc aztán megtette első csodáját: az első kiadás megjelenése utáni héten már nem volt kapható története, a könyv üzenetét, amelynél magánabb magánügy igazán nem volt elképzelhető, személyes ügyüknek vállalták fel azok, akik az írót élete minden buktatóján átsegítették: az olvasók. A sepregető öregasszony, aki ha teheti, mindenki útjából el iparkodott seperni a bajt, veszedelmet, áthágta a magyar határt, alakját éppúgy ismerik német földön, mint az Északi-tengernél vagy Svájcban, a Columbia Egyetem Kelet-európai Arcképek sorozatából holdtükör arcába nézhetnek az olvasni szerető New York-iak. Lakásomat vadidegenek keresik fel miatta, állnak az erkélyemen, ahonnan még látni egykori otthonát, kértek tőlem már fényképet róla és valami emléket Viola kutyáról. Az Európa Könyvkiadó is nyilván Emerenc ösztönzésére döntötte el, hogy mikor újraindítja a szerző életműkiadását, nem a pályakezdő Freskó megjelentetésével teszi, amikor az arénába visszatért fiatal író szenvedélyének lángjai először lobbannak a higgadttá modulált mondatok között, hanem Az ajtó-val, amely alkotója jelenlétét harmincnégy nyelven igazolja vissza a nemzetközi könyvpiacon.

Olvasás után:

Hirtelen felindulásomban kezdtem el olvasni, ugyanis meguntam Proust-ot és valami jobbra vágytam, és ezt maximálisan meg is kaptam ettől a regénytől.
Szabó Magdától ez előtt az Abigélt és a Für Elise-t ismertem, de azok is annyira tetszettek, hogy muszáj volt tovább olvasnom. Az ajtóról csak a címét hallottam, illetve, hogy jó, de igazából még azt sem tudtam miről szól. Nem is akartam utána nézni, legyen meglepetés, gondoltam, és lett is, és nagyon pozitív meglepetés.
Emerenc alakja valami fantasztikus. Nem is tudom ennél jobban körülírni. Azt nehezen értem meg, hogy az ismerősei miért szerették ennyire, mert egy ilyen személyiséget elképzelni jó dolog, de élőben szerintem nagyon meghökkentő lehet. Fura mód az egész regény alatt a Mamámra emlékeztetett, aki már ugyan nem él, és sajnos felnőtt fejjel nem is ismerhettem. Annyiban hasonlítanak egymásra, hogy neki is voltak néha olyan kijelentései, amiket sosem tudtam értelmezni teljesen, mert valószínűleg a világképe volt olyan, a szeretetét is különös módon mutatta ki mindig, bár sosem olyan 'állatiasan', mint Emerenc. Mamám nála emberibb volt, de ugyanolyan merev személyiségszerkezettel rendelkezett, mint Emerenc. Sőt, külső leírásában is nagyon hasonlíthatott rá. A 'falusi' dolgairól már nem is beszélve, bár mi nem vagyunk hajdúságiak, de az ormánságban is hasonlóak a szokások, úgy vettem észre. Ezen dolgok miatt úgy érzem, nagyon közel áll hozzám a könyv, kicsit nosztalgiáztam vele és azt hiszem, ez kellett nekem.
Viszont nem csak Emerenc személyiségében találtam meg egy hozzám közel álló ismerős személyiségét: Violában is. Viola annyira részletesen kidolgozott, és olyan okos, hogy egyből a mi kutyánkra asszociáltam róla, Blökire. Ő az első olyan kutyánk, akinek 'látszik' a lelke, pont úgy, mint Violának, és feltűnő a hasonlóság, főleg ahogy ezt az írónő leírta. Tényleg fantasztikus.
A Für Elise elolvasása után annyira sajnáltam, hogy Szabó Magdának a folytatást már nem sikerült megírnia, mert a gyermekkora után ugyanannyira kíváncsi lettem volna rá felnőtt nőként, ahogy íróvá válik, illetve úgy unblock mindenre. Ebben a könyvben legalább kaptam egy kis szeletet az írói pályafutásából, pont azt az időszakot, mikor kezd nagyon híres íróvá válni, és ez, magyarszakos múltamra való tekintettel, nagyon tetszett nekem.
Olyan sok gondolat kering még bennem, de egyszerűen nem tudom őket megfogalmazni, azt hiszem ilyen is egy jó könyv hatása.
Kis kitekintés: Amint befejeztem Az ajtót, neki is álltam egy másik Szabó Magda könyvnek (ebből nem elég még), a Drága Kumacs!-nak és meglepődtem, hogy pont ott kezdődik, ahol Az ajtó befejeződik. Szerencsére azért még Emerencet is megemlíti benne, kiderül a valódi neve is, illetve hogy milyen az élet a halála után: a kutya hogy éli meg, és hogyan boldogul Emerenc utódja, illetve hogy nem. És ami még dupla öröm a számoma: újabb szeletet olvashatok el Szabó Magda életéből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése