2011. március 9., szerda

Déry Tibor - Niki

A kiadó honlapján lévő fülszöveg:
A kisregénynek keretet adó kutyatörténetben az 50-es évek tragikus eseményei elevenednek meg. A megindító történetből a kisebb gyerekek is megérthetik és átélhetik a korai közelmúlt tragikus eseményeit.
Olvasás után:

Egy antikváriumban találtam rá és ott helyben elszégyelltem magam, mikor elolvastam ezt a fülszöveget. Lévén, hogy magyartanárnak készülök, kissé furának éreztem, hogy nem hallottam még soha semmit erről a könyvről, pedig kötelezőnek szokták feladni. Így gyorsan megvettem és pótoltam e hiányosságomat. Bár azon is elgondolkodtam, hogy csak reklámfogás ez a fülszöveg, de akkor viszont nagyon jó. :)
A mű elején nagyon elszörnyedtem. A nyelvezete nehéz, sokszor a jelentéktelen dolgokat oldalakon keresztül mutatja be az író, igazán körmönfont mondatokban, amibe könnyen bele lehet unni. Viszont ha ezen túljut az ember (és jusson túl!), akkor már igazán érdekfeszítő.
A történet elején a kutya perspektívájából látunk, majd a Pestre költözést követő időszakban egyre többet látunk az emberek szemszögéből, hiszen az akkori politikai helyzetet egy kutya szemszögéből bizony elég nehéz lenne bemutatni. Innen kezdett számomra érdekessé válni, egyre többet megtudtam, össze tudtam rakni az ok-okozati dolgokat, végre lett benne ráció - hiszen addig, egy kutya fejével gondolva, nem sok ráció volt az emberek viselkedésében és cselekedeteiben.
A könyv végére már nagyon azt akartam, hogy jól végződjön, nagyon sok szenvedés lett leírva benne, de nem mondhatjuk, hogy pozitív a befejezés. Mármint ha kutya nélkül íródott volna a történet, akkor pozitívnak mondanánk, de úgy, hogy a kutya kvázi a főszereplő, úgy már tragikus a vég. Így viszont a gazdái számára is negatív, tehát végül is az emberi sztori is negatív lett ezáltal. Érdekes.
Elgondolkodtam rajta, hogy adnám-e kötelezőnek. A nyelvezete miatt csak idősebb korosztálynak, és még az is lehet, hogy csak emelt szinten, hiszen azok az elemzési szempontok, amik alapján érdekes lenne megfigyelni, már nem tartoznak középszinthez. Bár ha létezne egy irodalom iránt érdeklődőbb osztály, ott bevethető lenne.

2 megjegyzés:

  1. Volt egy pillanat, már nem tudom, hol, amikor majdnem elsírtam magam. Valóban nehéz, de zseniális írás.

    VálaszTörlés
  2. Nem emlékszem, hogy nekem valaha is meg lett volna említve ez a könyv az iskolában, nem tudom mikor volt kötelező olvasmány, de nem a 2000-es évek közepén. :) Hű, azért ez a tartalom elég meredek.

    VálaszTörlés