2011. február 25., péntek

Valentini Zsuzsa - Borregény

A kiadó honlapján lévő fülszöveg:

"Inni életfilozófia. Az önkifejezés válfaja. Az énmegismerés utánozhatatlan módja. Mindenféle leplek lehúzása, lerántása, félredobása. Menekülés, kikerülés, elérés, beteljesülés, zuhanás, repülés, kiterjedés, zsugorodás, égbe törés. Megvalósulás, tökéletesedés, kihágás, alkalmazkodás, társasodás, örömszerzés, örömadás.
Jaj annak, aki nem iszik!
Jaj annak, aki túl sokat iszik!''

Olvasás után:

Sokkal jobban tetszett, mint gondoltam, hogy fog. Csak azért vettem meg, mert semmi olvasnivalóm nem volt, és hihetetlen leárazások voltak a könyvesboltban. Gondoltam, egy próbát megér. És bőven megérte!
Első gondolatom az volt a történettel kapcsolatban, hogy mennyire érdekes, ahogyan a szereplők tulajdonságait az alkohollal való kapcsolatuk alapján ismerhetjük meg. A történet eleje szorosan kötődött ehhez a koncepcióhoz, viszont pár fejezet után kicsit tágult a kör.
Akkor a második gondolatom is megszületett: ebből a könyvből meg tudom érteni, milyen volt szüleim fiatalkora, ugyanis pont a '70-80-as években játszódik, annak mindenféle negatív és pozitív tulajdonságával együtt. Legjobban az egyetemi éveket élveztem, két okból is. Az egyik a Szovjetunióban lévő mezőgazdasági táborban eltöltött pár hét, ahova az egyetemista lányok világot látni mentek, de igazán nagyot csalódtak. A másik ok az egyetemista lányok felnőtt nővé válása, pontosabban a szüzességük elvesztése és leginkább annak megszervezése, hiszen akkoriban a kollégiumok nem voltak olyan szabad szelleműek, mint manapság.
A harmadik gondolatom az egyetemi évek után következett: mennyire jó fiatal házasnak lenni! Legalább is Franciskáék olyan felszabadultak, szerelmesek és boldogok voltak, hogy eltökéltem, én is ilyen életet szeretnék majd magamnak. Ebben benne van a kisgyerekek létéből jövő öröm, a balatoni nyaralóból áradó szabadság, a rengeteg baráti és családi összejövetel, de legfőképpen a házastárs szerelme.
Tényleg rengeteg alkoholizálás van a történetben, főleg mert aszerint haladunk, vagyis ugrálunk egyik szeszes alkalomtól a másikig. Ezek leírása viszont valahogy annyira bizalomgerjesztő. Sokszor már azt gondoltam, mennyire jó, Franciska megint ihat, és megint jól érezheti magát. De hát neki ez volt az élete. Idős korára kitalálta, hogy megszületett az unoka, ő ugyan nem lesz olyan nagymama, aki folyton csak iszik. Nem ment neki, de ettől egy kicsit sem lettem szomorúbb, hiszen annyira hozzám nőt a szereplő, hogy szerintem bármit elnéznék neki. :)

1 megjegyzés:

  1. Kedves Ildikó!
    Valentini Zsuzsa vagyok és nekem is van már saját blogom: valentinizsuzsa.blogspot.hu címen. Örülnék, ha felvennénk a kapcsolatot, szívesen beszélgetek veled további saját és egyéb könyvekről. üdv . V. Zsuzsa

    VálaszTörlés