2011. február 3., csütörtök

Henrik Ibsen - A vadkacsa, Solness építőmester

Olvasás után:

Nem is írnék tartalmat, mert egyrészt nem találtam jót, másrészt két drámáról is kellene, az pedig hosszú lenne. Inkább egyből véleményezek.

Nézzük csak Ibsen receptjét: vegyünk néhány teljesen átlagos szereplőt, hétköznapi szerepkörben, kutassunk fel hozzájuk régi ismerősöket, akik előhozzák számunkra a múltat. Ekkor persze egyből kiderül, hogy az a múlt nem is olyan fényes, mint azt először gondolnánk ezen hétköznapi emberekről. Minimális cselekvéseket látunk csak, azok is amolyan hétköznapi, unalmas cselekvések, viszont minden izgalmas részt megkapunk a szereplők elbeszéléseiből, akik egymásnak mesélnek, vagy esetleg csak felfrissítik a memóriájukat. Kiderülek az ármánykodások, az átverések, az elhallgatások, és ezáltal ismerjük meg jobban a szereplőket, mert a dráma ideje alatti mozzanataikból nem sokat tudunk meg. A csattanót pedig az adja meg, hogy a negatív múlt felszínre kerülésekor a jelenben szed áldozatot, pontosabban valaki meghal: a vadkacsában egy ártaltan kislány, a Solness építőmesterben viszont maga Solness, viszont mindketten olyan kulcsfontosságúak környezetük számára, hogy valójában ők tartják össze a szerelőket. Így könnyű elképzelni, hogy mi lesz a jövőben: szétesnek a kötelékek, eltávolódnak egymástól a szereplők - amellett, hogy boldogtalanok lesznek emiatt a haláleset miatt.
A vadkacsa sokkal jobban tetszett, valahogy olyan misztikus légköre volt, ami előre sejtette, hogy mi fog történni, de mégis úgy, hogy nem mertem elképzelni. A padlásszoba megléte pedig számomra kissé komikus volt, de tény, hogy Ibsen nagyon jól kanyarítja a szálakat köré, szinte minden mozdulatban ott ólálkodott, mint egy felhő.
A Solness építőmester története számomra nem túl hiteles, mert hirtelen felbukkan egy fiatal nő, aki akkor még kisgyerek volt, mikor megismerkedett Solness-szel, és kéri a megígért királyságát... Nekem ez túl-túl-túl... Nem is tudom milyen volt, talán erőltetett. Aztán pedig a kislányt beköltözteti a házaspár a gyerekszobába (úgy is tekintenek rá, mint aki életet hoz a házba), miközben a férj szeretőjévé válik... Kissé érthetetlen számomra, idegen, talán ezért sem tetszett annyira, bár kétségtelen, hogy nem tettem le, a végkifejletre kíváncsi voltam.

1 megjegyzés:

  1. ... és ezennel szeretettel átnyújtom ezt a díjat: http://papirrepulo.blogspot.com/2011/02/kedvenc-blog-dijat-kaptam.html

    VálaszTörlés