2011. január 23., vasárnap

Stephenie Meyer - Bree Tanner rövid második élete

A kiadó honlapján lévő tartalom:

A Twilight Saga az újszülött vámpír, Bree Tanner történetével egészül ki. Bree szemszögéből ismerhetjük meg azt a vérszomjas és kontrollálhatatlan újszülött létet, ami Bellára sosem volt jellemző, még vámpíréletének legelső pillanataiban sem. Stephenie Meyer a veszélyt rejtélyekkel és romanikával elegyíti, amikor Bree kétségbeejtő történetét elmeséli, melyben az újszülöttek serege végzetes és feledhetetlen találkozásra, Bella és Cullenék megtámadására készül.

Olvasás után:

Tudom, tudom, gáz. Még nagyjából értem is a sok-sok twilight-ellenes megszólalást, de nekem akkor is bejön. Jó elmerülni egy kicsit egy másik világban, és ez a világ legalább logikusan felépített, lehet benne gondolkodni és kalkulálni. Már csak azt nem értem, hogy az miért nem gáz, ha valaki Star Wars-fan, mert szerintem egykutya. Viszont ez most így alakult, és engem is belekevertek. :)
Mindamellett, hogy nagyon élveztem a könyvet és sajnáltam minden percet, amit nem olvasással töltök, voltak dolgok, amik nem tetszettek: egyrészt túl rövid. Tény, hogy Bree második élete csak 3 hónap (ha jól gondolom), de ebből mindössze egy hetet ír csak le a könyv - az utolsó egy hetét. Azért is fura ez, mert a twilight-könyvek közül az utolsót ugyebár csak kettészedett filmként tudják a mozikba vinni, mert olyan hosszú. És persze ez a sztori is lett olyan izgalmas, hogy könnyen tudtam volna még olvasni napokig, de hamar vége lett. A másik ilyen nemtetszős dolog az volt, hogy a főszereplő karaktere feltűnően hasonlít Bella karakteréhez, aki a twilight-sorozat női főszereplője. Ugyanaz az életfelfogás, mindketten sokat olvasnak és sokat is beszélnek erről, és mindketten rettegnek mindentől, ami csak a közelükben történik, még olyantól is, ami meg sem történik. Kedveltem Bellát, hogy ő ilyen, de Bree igazán lehetett volna egy kicsit másabb, úgy hitelesebb lett volna talán.
Pozitívumként írható fel az írónő számlájára, hogy nem hagyta a rajongóit kétségek között. Gondolok itt arra, hogy a twilight-sorozatban sokat mesélnek arról, milyen is újszülött vámpírnak lenni, és riasztgatják vele Bellát, ezzel szemben Bella valamiért nem közönséges újszülött vámpír, nem tudni miért, nem úgy reagál a dolgokra, mint kellene. Ebben a könyvben viszont megírja, milyennek is kell elképzelnünk azokat az újszülött vámpírokat, akikkel riogatják az olvasót, és ebben nem is csalódtam: az első öt oldalban már olvashatunk egy halandó nő kettétépéséről is, ami a könyv elején kissé meglepő fordulat volt. Itt már kezdtem érezni, hogy szerencsére ez más lesz, sokkal vadabb, és ez kellett most nekem.

Most pedig megyek, és elolvasom Anett beszámolóját a könyvről, mert ő is a héten írta meg róla, de amíg nem írtam le a saját véleményem, nem olvastam el az övét, hogy ne befolyásoljon.

1 megjegyzés:

  1. Tök jó lett a postod :) hasonlóan látjuk a könyvet azért!

    VálaszTörlés