2010. október 8., péntek

Paulo Coelho - A győztes egyedül van

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Igor Malev, a dúsgazdag orosz vállalkozó csak egy dologra tud gondolni: egykori feleségére, Ewára. A férfi jóképű és gazdag, ám mégis boldogtalan, mert társa évekkel ezelőtt elhagyta egy divattervezőért. Csalódását Igor máig nem heverte ki, s bármi áron vissza akarja hódítani szerelmét.
A cannes-i filmfesztiválra készül, mert úgy tudja, hogy Ewa is ott lesz - új férje oldalán.
S a mértéktelen luxusban lubickoló Szuperosztály tagjai között, a győztesek és a modern élet hedonista játékainak világában megkezdi 24 órán át tartó erőszaksorozatát.
Igor maga a vibráló és jéghideg intelligencia, ezért a kibékülés sem lehet mindennapi.
Megígérte, hogy egész világokat fog elpusztítani azért, hogy közel kerülhessen szerelméhez.
És az ígéreteit mindig betartja...

Olvasás után:

A könyvet ajándékba kaptam, ezért illendő volt elolvasni, még ha Coelho-val az utóbbi időben fenntartásaim is vannak. Úgy voltam vele, hogy ez legalább jó helyen játszódik, Cannes-ban a filmfesztiválon, úgyhogy akár még érdekes is lehet. Ilyen szempontból érdekes is volt, már ha hitelesek az infói, de a könyv végi köszönet nyilvánítás erről tanúskodik.
Nehezen fogadtam be, hogy ebben a könyvben minden a csillogásról szól: divatról, pénzről, sztárokról, partykról, és az ezekhez köthető életmódokról. Persze mindezt Coelho-stílusban kell elképzelni, vagyis mindezt tanító jelleggel teszi, olyan érzésem volt, mintha ő most ebben a 21. században meg akarja mutatni az embereknek, hogy mennyire felszínesen élünk, és ehhez elég egy regényt írnia és megváltozik a világ. (Mint ahogy az eddigi regényeitől is megváltozott már, hogyne.) 425 oldalas a könyv és ebből körülbelül a felében csak elmélkedik arról, vagyis az olvasóját elmélkedteti, hogy mennyire elkorcsosult a gazdagok élete, és mindenki az akar lenne, még akkor is, ha másokat esetleg hátba kell döfnie.
Itt jön a nagy érvágás, mert míg a regény fele erről szól, addig a valódi cselekményben olyan szereplőket ismerhetünk meg, akikre mindez NEM igaz. Talán példázatképpen próbálta ilyenné alakítani őket, de amíg nincs a közelükben legalább egy olyan, akire ráillik az a sok rossz dolog, amikről beszél, addig a szereplői is hiteltelenné válnak. Legalább is nekem. Tényleg, egy kivétel nem volt köztük: mindegyik tudatában volt annak, hogy mi folyik körülötte, mit csinál, miért csinálja, és mikre számíthat.
Még egy fontos megállapítás: Coelho nem próbáljon meg több krimit írni. Vagyis nem tudom, hogy ezt annak szánta-e, de olyan hangulata volt sokszor, mikor bevonta a rendőrséget, még a Scotland Yard nagy koponyáját is, aki tök véletlenül Dél-Franciaországba költözött nyugdíjas éveire, és segíti a nyomozást a helyi kisstílű rendőröknek. Elég sok gyilkosságnak olvasótanúi vagyunk, de mindegyik csak úgy megtörtént, mintha kb. azt írja le, hogy fogat mosott, vagy valami hasonlót. Amit a legjobban nem értettem, az az a húzása volt, hogy a könyv végére eltűnt a rendőrség. Csomó ideig követjük a nyomozást, aztán egyszer csak eltűnik ez a szál, és még azt sem tudjuk meg, hogy felfedezik-e az utolsó áldozatokat.
Van még két apró dolog, amiről szólnék/írnék: az egyik fontos szereplő egy híres színész, akinek nincs neve, vagyis a neve az, hogy Híresség. Annyira zavart, hogy végig így hívta. Inkább akkor már talált volna ki valami gagyi nevet, de így kissé gyanakodtam, hogy konkrét színészről van szó, azt rejtegeti, pedig reálisabban belegondolva biztosan nem...
A másik dolog: rájöttem, hogy az olyan regényeket szeretem, amik egy szemszögből íródnak. Itt minden fejezet más szemszögéből íródik, elég sok szemszögről van itt szó, ami nekem annyira nem jött be, de természetesen ezt is meg kellett tapasztalnom, hogy tudjam, hogy nem szeretem. :)

2 megjegyzés:

  1. Érdekes ahogy leírtad, és hasznos is, mert valaki megint megerősített abban, hogy ne vegyek a kezembe Coelho könyvet.

    VálaszTörlés
  2. Jó Neked, hogy csak az utóbbi időben voltak fenntartásaid a Coelho-val szemben - nekem már a legelső könyve óta vannak, amit még egy kötet követett, azóta nem is olvastam tőle semmit. Az egyik nagyon jó barátom azonban az egekig magasztalja ezt a a regényt, szóval ha a jövőben arra adom a fejem, hogy ismét Coelho-t olvassak, biztos ez lesz a szerencsés kiválasztott...

    VálaszTörlés