2010. október 14., csütörtök

Falus Róbert - Az aranymetszés legendája

A bookline.hu-n lévő tartalom:

Valóban indokolt az aranymetszés bálványozása? Helytállóak azok a vélemények, hogy ez az arány, illetve arányosság az élővilág matematikai alaptörvénye, a természet és az emberi alkat jellemzője - ahogy ezt sokan állították és állítják? Falus Róbert, az 1983-ban elhunyt neves klasszika-filológus, irodalomtörténész - szembeszállva a legendával - minderre határozott nemmel válaszol. Könyvében - melyet vitairatnak szánt - azt vizsgálja, hogyan alakult ki és történetileg hogyan fejlődött a fogalom matematikai és esztétikai felfogása. Mindezt tudományos alapossággal, mégis végig olvasmányosan, szemléletes példákkal teszi.

Olvasás után:

A könyvtárban találtam ezt a könyvet, mikor egy referátumomhoz gyűjtöttem anyagot, és bevallom őszintén, nem erre számítottam. Nem tudtam semmit a könyvről, de mivel az aranymetszésről szólt, kivettem, és csak utána vettem észre, hogy ez pont az ellenkezője annak, amire nekem kell: a szerző azt mutatja meg, hogy a sok aranymetszés-fan mi mindenbe magyarázta bele ezt az arányt, még akkor is, mikor a számítások alapján nem is pontos érték jön ki. Megmutatja a növényeken, az emberi testen, a festészeten, a zenén, hogy a közelítő arányok nem egyenlőek az aranymetszés aranyával, és valószínűsíthető az is, hogy az alkotónak nem is volt szándékában azt használni. Mindössze van egy általános "arány-elolszás" dolog (amin egy egész sávot kell értenünk), ami a nagyobb elemet hangsúlyosabbá, a kisebbet csökkentett jelentőségűvé teszi, és ez még az érzékszerveket gyönyörködteti is.
Furcsa, hogy ezektől függetlenül abszolút nem csalódtam a könyvben és szerzőjében, mert a sok negatív példa után sem éreztem azt, hogy kevesebb tisztelettel adózna az aranymetszés káprázatos mivolta előtt, sőt. Talán pont azt szerette volna elérni, hogy oly magasztos dologról van itt szó, amit akárki nem alkalmazhat, kivéve ha nagyon-nagyon odafigyel.
Tény, hogy a referátumhoz nem ilyen könyvre vágytam, de nagyon jól jött ez, mert már látom, hogy nem annyira egyetemes dolog ez az aranymetszés, mint korábban hittem, sőt. Erre majd ki is térhetek, és ezáltal nem leszek hiteltelen. :)
Egy valamit amúgy hiányoltam a könyvvel kapcsolatban: nagyon kevés ábra volt benne. Pláne annál a résznél, ahol a festményeket elemzi. Részletesen elemzi Csontváry-tól A magányos cédrust, és mondjuk erről van egy kép, de amikkel összehasonlítja, illetve ami még eszébe jut, arról már nincs. Szerintem mellékletben simán elfértek volna még ezek a dolgok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése