2010. július 25., vasárnap

Szabó Magda - Für Elise


A kiadó honlapján írt tartalom:

Az élet kilencedik évtizedében elkerülhetetlen a múló idővel való szembenézés: az író makacsul kitért minden, kamasz, majd fiatal felnőtt életére irányuló kérdés elől. Most feltöri a hallgatás pecsétjét, elég öreg már ahhoz, hogy ne szégyelljen semmit, ami vele és övéivel valaha megesett: egyetlen tanúja önmagának, családját behörpölték a temetők, senki érzékenységét nem bánthatja már nyíltságával, még felnevelő iskolája, az államosításból visszanyert és részleteiben rekonstruált Dóczy is csak épületében emlékeztet hajdani önmagára, a kisasszonygyár megszűnt, emlékeit őrzik csak, akik még ismerték olyannak, amilyen volt. Az író szomorúan szabaddá vált ahhoz, hogy végre elkezdje kétrészes életrajzi regénye megírását, az olvasó most az első részt kapja kézhez.

Olvasás után:

Nem könnyű olvasmány. De gyönyörű. Ezzel röviden tömören elmondtam mindent, amit erről a könyvről tudni kell. De azért kifejtem kicsit bővebben is. :)
Ahhoz képest, hogy ez egy önéletrajzi mű, és azt gondolnánk, hogy akkor könnyen olvashatóvá válik a valós történetek által, be kell látnunk, mindezt lehet nagyon szépirodalmi stílusban is tenni, pont úgy, ahogy Szabó Magda teszi. A mondatainak szerkesztése nem hétköznapi, vagyis nem a hétköznapi beszédhez hasonló, mégis gyönyörű, látszik mennyire igényesen megformált mondatokról van szó.
A Für Elise Szabó Magda születésétől az érettségiig mutatja be életét, pontosabban gyermekkorát, a folytatást is tervezte, de sajnos halála előtt nem végzett vele, pedig arra is nagyon kíváncsi lettem volna. Szabó Magda gyerekkora számomra nagyon érdekes volt, mind a szülők sajátságos nevelése miatt, mind a kislány szokatlan érdeklődési köre miatt, és mind az akkori történelmi háttér miatt: a két világháború közötti időszakról beszélünk, aminek eseményei még egy zárt egyházi iskola falain belül is megmutatkoznak. A legjelentősebb esemény (a szememben) az volt, mikor Magda apja hazahozott egy trianoni árvát, egy Magdával egyidős kislányt, akinek szüleit a határon agyonlőtték, de ő szülei védelmező testétől ezt túlélte. Cilinek hívják a kislányt, és szinte mindenben szöges ellentéte Magdának, ettől függetlenül elválaszthatatlan testvérek és barátnők. Cili története önmagában is megállja a helyét, úgy gondolom, és itt most nem is térnék ki rá nagyon, akit érdekel, olvassa el, nem fog csalódni.
Mint a tartalomban olvasható volt, élete utolsó éveiben írja ezt Szabó Magda, igazán kendőzetlenül, a hibákat is a saját valójukban megmutatva, de ami engem nagyon meglepett és magával ragadott: mélységes nyugalommal és az időseket jellemző bölcsességgel írja. Sajátságos hangulata van ennek négyszáz tömött oldalon keresztül, ami tényleg olyan, hogy ha nem vagy abban a hangulatban, nem is mered felvenni a könyvet, nehogy elsikkadj valami fontos hatáson, melyet az írónő sugallni akar. Mert sok helyen csak sugallja a dolgokat, emiatt is nehezebb olvasmánnyá válik.
Szabó Magda eddig kikerült a látókörömből valamiért, de ezentúl ott lesz mindig, mert egy ilyen magyar nőre büszkének kell lennünk, hiszen műveltsége, igényessége, szépirodalmi érzéke olyan, ami nem terem minden bokorban, és aki kicsit is fogékony erre, az ne habozzon és álljon neki az olvasásának.