2010. június 22., kedd

Dr. Csernus Imre - A Nő


A kiadó honlapján írt tartalom:

„Ez a könyv, ha minden összeáll, a NŐ-ről fog szólni, aki a férfiak imádatának a tárgya, az örök és megfoghatatlan csoda, amelyet már sokan leírtak és megfogalmaztak. Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan lesz valakiből jó Nő! Nehéz téma, de ahogy megfigyeltem, ez mindkét nemet egyformán izgatja.”

Olvasás után:

Egy hirtelen jött ötlet miatt kaptam rá Csernusra, ezért úgy döntöttem, meg is veszem a könyvét, hadd lássam, hogy milyen is ő valójában. Nem tévedtem, sejtettem, hogy a tahósága mögött ott egy ember, aki mindezt szándékosan csinálja, mégpedig azért, hogy segítsen az emberek életét jobbá tenni, ha ők ezt hagyják.
Első meglepetésem az volt, hogy az eleje nem is annyira a nőről szól. Legalább is én azt képzeltem, hogy konkrét nő-leírás lesz a könyv, de nem teljesen, előbb felvázolja a nagy magyar valóságot: a magyar emberek mindennapjait, és lelkivilágát, ami őszintén szólva félelmetes volt. Pláne azért, mert szinte láttam magam előtt ezeket az embereket, csak eddig ez nem volt ennyire explicite kimondva. Bár a könyvben sok mindennel így voltam, hogy igazából ezt én is tudtam, csak valahogy ez volt a normális és mivel senki nem mondta ki, ezért nem tűnt abnormálisnak, viszont most már igen.
A könyv végére sokkal jobban a nőre szorítkozik a doki, tényleg kivesézi a dolgokat, és méghozzá milyen jól. Egy olyan ajándékcsomagot ad mindenkinek a kezébe (szerintem), ha valaki eléggé erős és okos hozzá, akkor nagyon jól tud gazdálkodni vele, ezáltal olyan élete lesz, melyet a szerző is sokszor hangsúlyoz, hogy létezik: Boldog. Mert manapság már klisének számít, hogy rohanó világunk van, stb., de emellett tényleg elfelejtettünk foglalkozni magunkkal, ami nélkül földi pályafutásunk nem sokat ér. Az itt lévő kevés időnket lehet úgy is élni, hogy az érdemes legyen, és öregkorunkra elmondhassuk, hogy igen, szép életem volt, és megérte ennyit küzdeni érte.
Azt hiszem én még fiatal vagyok ehhez a könyvhöz, vagyis nem én voltam a megszólított korosztály, mégis annyira tanulságos volt, hogy elmondani nem tudom. Mivel Csernus mindent belemondott az arcomba (idézőjelben), ezért tudatossá váltak a dolgok, és tudom, hogy a későbbiekben mit hogyan kell tennem... Ejj, ez most nagyon szentimentálisnak hangzott, legalább mintha Müller Péter útmutatásáról beszélnék, de ez kicsit más. Rengeteg a példa a könyvben, és a dokitól szokatlanul sok pozitív példa is szerepel a negatívok mellett, sőt magáról is sokat mesél, ami valóban beemeli az életbe a nagy szavakat.
Ez a könyv mindig ott lesz a polcomon, és mikor úgy érzem, hogy elsodortak magukkal a dolgok, vagy már kezdem elfelejteni, hogy ki is vagyok én (mert ez is előfordulhat, bár pontosan ez ellen fogok dolgozni), akkor csak leveszem, elolvasom, és azt hiszem, helyre fog rakni.
Érdekes volt, hogy a könyv olvasása közben többször is azt éreztem, hogy nekem találkoznom kell Csernussal. :D Annyira megértettem őt, az indokait, a céljait, hogy már azon morfondíroztam, hogy vajon rólam mit gondolhat, és egy találkozásunkkor mit tudna kivenni belőle, de így legalább egy kicsit magamba néztem, és a leghatározottabban mondom, hogy sok mindenre rájöttem, és jobban megismertem önmagam, ami e könyvnek talán egy rejtett célja volt.
Ajánlom mindenkinek, nem csak nőknek, lányoknak, hanem tényleg mindenkinek, én azt hiszem, hogy a többi könyvét is be fogom szerezni. :)

1 megjegyzés:

  1. jól sikerült a könyvajánlód, kedvet kaptam h valahonnan én is megszerezzem és elolvassam :)

    VálaszTörlés