2010. május 9., vasárnap

Szergej Dovlatov - Puskinland


Bookline.hu-n talált tartalom:

A Puskinland Dovlatov művészileg legkiérlelt műve. Főhőse, az író, akinek nem közlik elbeszéléseit, mindenből kiábrándulva a Puskin-emlékhelyre megy dolgozni idegenvezetőként. A puskini motívumokat és idézeteket a szikár dovlatovi prózába tökéletesen beépítve a szerző mesterien ábrázolja azt a világot, amely holt klisék tömegévé változtat mindent - Puskin emlékét, alakját, verseit is -, s amelyben Puskin költészetének kisugárzása mégis éltető oxigén.

Olvasás után:

Dovlatov könyvét ugyanarra az órára kellett olvasnom, mint az előző bejegyzésben említett Flaubert-művet, és mint már akkor is említettem, igazából azon kívül minden ajánlott és kötelező irodalom nagyon érdekes volt. A Puskinland is. Nagyon szeretem Puskint, ezért is kezdtem bele ebbe a műbe, mert reméltem pár háttérinformációt róla, olyat, amit még nem tudok, de ebből a szempontból csalódnom kellett. Ez a történet nem Puskinról szól, alig van megemlítve úgy igazán benne, valahogy csak ott lebeg a levegőben, de még sincs ott. :) A Puskinland hangulata volt az, ami nagyon megfogott engem. A szerző nagyon pontosan és szemléletesen írja le a környéket, a szereplőket, a gondolatait, az érzéseit, és ezáltal teljesen bele tudtam magam képzelni az akkori Szovjetunió légkörébe, és furcsa módon még az írói ihletmentes válságba is.
Puskin-rajongásom mellett azért erős Oroszország-rajongásom is van, ezért kifejezetten élveztem a szabadban sétálós részeket, ahogy leírta azokat a fákat, ami alatt elsétált... Mintha ott lettem volna. Talán egy éve olvastam a könyvet, de még mindig pontosan emlékszem azokra a képekre, amik akkor belém ivódtak. Talán itt kezdődik egy jó könyv. Vagy inkább egy jó író. Vagy ha úgy tetszik, egy olyan író, aki közel áll az én lelki világomhoz. A lényeg a lényeg: nekem tetszett. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése