2010. május 17., hétfő

Guillermo Martínez - Borges és a matematika


A kiadó honlapján talált leírás:

Egyetlen fajta végtelen létezik vagy vannak különböző végtelenek, s az egyik nagyobb, mint a másik? Milyen az ideális labirintus? Lehet-e logikailag modellezni az elbeszélést mint műfajt? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken tűnődik – mindig szellemesen és közérthetően – az argentin Guillermo Martínez ebben a különleges könyvben, mely az irodalom és a matematika kapcsolatainak kérdését járja körül.
Ám az első kérdése: „Borges szövegei vajon miért olyan értékesek a tudományos kutatók, fizikusok, matematikusok számára?” S miközben Borges, a nagy példakép elbeszéléseit elemzi, kiderül, hogy a matematikai gondolkodás, egy-egy matematikai dilemma s leginkább a Gödel-tétel utáni új matematika gyakran a létezés általános kérdéseivel áll kapcsolatban. Így Borges jó pár műve -- „Az Alef”, a „Funes, az emlékező”, „A halál és az iránytű” stb. -- olvasható klasszikus matematikai problémák illusztrációjaként is, miközben az ember világba vetettségét, egzisztenciális helyzetét, a világ titkaival való szembenézés gyönyörűségét és rettenetét is megvilágítják. S szó esik a kötetben matematikai krimikről, mesterséges intelligenciáról és robottechnológiáról, a nagy Fermat-tétel történetéről, a számítógépnek a matematika tudományára gyakorolt hatásáról, Eukleidészről, Bolyairól, Gödelről és más nagy matematikusokról – Gregory Chaitinnel, korunk nagy matematikusával pedig élvezetes beszélgetést folytat a szerző…
Az 1962-ben született Guillermo Martínez regény- és esszéíró, s emellett matematikai logikát tanít a Buenos Aires-i egyetemen. 2003-ban (magyarul 2007-ben) jelent meg Oxfordi sorozat című regénye, egy matematikai-logikai krimi, mely világszerte sikert aratott, mint ahogy a regényből Alex de Iglesia által forgatott film is.

Olvasás után:

Egy irodalmi kutatószemináriumi órám keretében tartottam egy előadást Esterházy Péter és Ottlik Géza matematikus voltáról, vagyis hogy ez mennyire jelenik meg a műveikben (jelentem: nem nagyon). Nem vártam az irodalmár kollégáktól nagy lelkesedést, de ebben nagyon is csalódnom kellett, hiszen nagyon élvezetesnek tartották, sőt az egyik lány készült is, hozott nekem képeket megmutatni, és egy könyvet kölcsön is adott - pont azt, amelyikről ez a post szólni kíván.
Be kell vallanom, még sosem olvastam Borgest, de szerencsére ez nem jelentett hátrányt abban, hogy teljességgel megértsem, amit ez a könyv átadni szeretne. Egy új fajta látásmódot kaptam ettől a könyvtől, ami valami nagyon jónak lehet az elindítója is, és kíváncsian várom, hogy valóban kialakult-e bennem az a képesség, ami összefonatja a matematikát az irodalommal. Ugyanis a könyv olvasása előtt e két terület nekem teljesen elszeparáltam működött a fejemben, és nem találtam kapcsolódási pontokat, még akkor sem, mikor az Esterházy-Ottlik előadásomra készültem.
Ez a könyv nem egy, az író által megírt művet tartalmaz, hanem a szerző előadásainak, publikációinak gyűjteményét, melynek fele Borges-szel foglalkozik, másik fele pedig a matematikát egy olyan szemszögből mutatja be, ami talán egy kívülálló érdeklődését is felkeltheti az iránt a tudomány iránt, amire a legtöbben csak rémálmaikban gondolnak. Pedig nekem bárki elhiheti, van benne mit szeretni. :) E könyv pedig segít ebben, érdekes és meglepő történetekkel, feljegyzésekkel. Komolyan ajánlom mindenkinek.

Felhívás! Ha valakinek tudomása van ehhez hasonló könyvről, melyben a matematikát az irodalommal próbálják meg párosítani, az kérem írja le ide nekem, mert valóban kíváncsi vagyok rá!

2010. május 9., vasárnap

Szergej Dovlatov - Puskinland


Bookline.hu-n talált tartalom:

A Puskinland Dovlatov művészileg legkiérlelt műve. Főhőse, az író, akinek nem közlik elbeszéléseit, mindenből kiábrándulva a Puskin-emlékhelyre megy dolgozni idegenvezetőként. A puskini motívumokat és idézeteket a szikár dovlatovi prózába tökéletesen beépítve a szerző mesterien ábrázolja azt a világot, amely holt klisék tömegévé változtat mindent - Puskin emlékét, alakját, verseit is -, s amelyben Puskin költészetének kisugárzása mégis éltető oxigén.

Olvasás után:

Dovlatov könyvét ugyanarra az órára kellett olvasnom, mint az előző bejegyzésben említett Flaubert-művet, és mint már akkor is említettem, igazából azon kívül minden ajánlott és kötelező irodalom nagyon érdekes volt. A Puskinland is. Nagyon szeretem Puskint, ezért is kezdtem bele ebbe a műbe, mert reméltem pár háttérinformációt róla, olyat, amit még nem tudok, de ebből a szempontból csalódnom kellett. Ez a történet nem Puskinról szól, alig van megemlítve úgy igazán benne, valahogy csak ott lebeg a levegőben, de még sincs ott. :) A Puskinland hangulata volt az, ami nagyon megfogott engem. A szerző nagyon pontosan és szemléletesen írja le a környéket, a szereplőket, a gondolatait, az érzéseit, és ezáltal teljesen bele tudtam magam képzelni az akkori Szovjetunió légkörébe, és furcsa módon még az írói ihletmentes válságba is.
Puskin-rajongásom mellett azért erős Oroszország-rajongásom is van, ezért kifejezetten élveztem a szabadban sétálós részeket, ahogy leírta azokat a fákat, ami alatt elsétált... Mintha ott lettem volna. Talán egy éve olvastam a könyvet, de még mindig pontosan emlékszem azokra a képekre, amik akkor belém ivódtak. Talán itt kezdődik egy jó könyv. Vagy inkább egy jó író. Vagy ha úgy tetszik, egy olyan író, aki közel áll az én lelki világomhoz. A lényeg a lényeg: nekem tetszett. :)